Századok – 1935
Szemle - Schiopul; Josif: Contribuţiuni la istoria Transilvaniei în secolele XII. şi XIII. Ism.: Rónai András 362
362 SZEMLE. formák külső javulásában fog megnyilvánulni, hanem az ember belső változását is magával vonja. Kétségtelennek tartjuk, hogy Sch. munkája, ha nem is a történetírás elvi alapvetésében, de gyakorlatában új utat tör és meg is mutatja, hogy ezen az úton kiváló eredményeket lehet elérni. Varga Zoltán. (Debrecen.) Szemle. Schiopul, Josif : tonribufiuni la istoria Transilvainei ín secolele XII. si XIII. I. rpar a Bârsei íji Cavalerii Teutoni. II. Invaziunea Mongolilor din 1241. Cluj. 1932. Tipografia Na^ionalâ. 8° 164 1. A munkának, amely az újabb román történetírás felfogását jellegzetesen képviseli, első része a német lovagrend Barcaságba való telepítésével foglalkozik s azt igyekszik kimutatni, hogy a magyar és német történelemírás azon állítása, hogy a lovagokat II. Endre Brassó vidékére, a barcasági földre telepítette, teljesen téves. A szerző szerint az oklevelekben szereplő „terra Borza" (Boza, Boze, Burza) nem azonos a mai Barcasággal. Azok közül az oklevelek közül, amelyek a földet a német lovagokkal kapcsolatban emlegetik, mindössze négy olyan földrajzi meghatározást ismerünk, amelyből a Barcaságra következtethetünk. Éppen ez a négy oklevél azonban csak a XVIII. század végén vált ismeretessé, amikor az erdélyi szászok II. Józseffel szemben privilégiumaik érvényességét akarták mindenáron bizonyítani. Ellenben 24, e tárgyravonatkozó pápai bulla, amelyek mind későbbi keltezésűek, mint a XVIII. század végén felfedezett 1211, 1212 és 1222 évből származó oklevelek, nem adnak pontos leírást a vidék fekvéséről, sőt még azt sem említik, hogy az „erdőkön túl" feküdne. De az oklevelek tartalma is ellentmond annak, hogy a Barcaság lett volna a lovagok területe, hiszen arany- és ezüstbányászatról ós a folyókon való sószállításról olvasunk bennük, amikről a Barcaságban szó sem lehet. A szerző egyéb érveket is említ. II. Endre 1222-i oklevele egy szót sem szól az 1211. és 1212. éviekről, viszont a pápa 1231-ben, amikor ez okleveleket idézi, mit sem tud az 1222. éviről. Az 1222-i oklevélben előforduló hibás és lehetetlen nevek Paulernek és Tagányinak is feltűntek, mondja a szerző. Szerinte azok a másolatok, amelyek az említett négy oklevelet reprodukálják és amelyeket a XVIII. század végén fedeztek fel, nem hitelesek, hanem jóval később készültek és valószínűleg az eredeti oklevelek elveszvén, csak rekonstrukciók, amelyekbe a leíró új részeket is toldott be. A szerző szerint a német lovagok „terra Borza"-ja valahol Máramaros vidékén lehetett. Erre mutatna az a körülmény is, hogy a pápa az egri és az erdélyi püspökökhöz fordul a lovagok dolgainak kivizsgálása végett, vagyis a kérdéses terület e két püspökség határán lett volna. A „montes nivium" kitétel, amely a pápai bullákban is szerepel, a magyar „havas" szónak a fordítása, amely abban az időben nem volt gyűjtőnév, hanem kifejezetten a magyar-lengyel határon húzódó északkeleti Kárpátokat jelentette. A szerző feltevése mellett szóló bizonyítéknak tekinti azt is, hogy Endrének a lovagok ellen viselt hadjáratairól Erdélyben semmiféle feljegyzés vagy említés nincsen. Hivatkozik továbbá Sch. Katona Istvánra, aki szintén Máramarost tartja a terra Borza valószínű helyének. A szerző e kifogásokkal és érvekkel megdöntöttnek tekinti azt a felfogást, hogy a Barcaságot először a német lovagok telepítették be és sietve levonja következtetését, hogy a terület első telepesei csak románok lehettek.
