Századok – 1935

Történeti irodalom - Schnabe. Franz: Deutsche Geschichte im neunzehtnen Jahrhundert. I–III. k. Ism.: Varga Zoltán 358

TÖRTÉNETI IRODALOM. 359 tait elmélyedéssel kereszfrülvitt megvalósítása s széles alapon, biztos kézzel vezetett gyakorlati alkalmazása. Ebben nagy segítségére van mély szellemtudományi s így elsősorban filozófiai tájékozottsága, de az is, hogy a történettudomány legellentétesebbnek látszó területein is a szakkutató biztonságával mozog. Mélyenjáró szintézisének minél szélesebb körű ismerete a magyar történettudományra — véleményünk szerint — igen nagyjelentőségű volna. Nem a tárgyi ismereteknek bővülésére gondolunk itt, hanem arra, hogy e munka tanulmányozása a magyar történetírás számára új szempontok érvényesítésére és a történelem folyamán feltűnő legkülönbözőbb törekvések eszmei alapjának felderítésére bizonyára gazdag indításokat adna. Természetesen nem gondolunk Sch. történetírói gyakorlatának egyszerű utánzására, mivel jól tudjuk, hogy nemzeti életünk belső fejlődésének egyéni jelenségei csak sajátos történetírói módszer segítségével közelíthetők meg. Sch. mester a történelem problémáinak meglátásában, körülhatárolásában és megfejtésében. Mivel műve előterében az ember belső alkatának elemzése áll, így természetesen háttérbe szorul a fejlődés időbeliségének érzékeltetése ; ez a könyvben éppen csak nagy vonásokban érvényesül. Csak futólag tekintjük át a munka beosztását, hogy legalább némileg szembetűnővé váljanak szempontjai. Az első kötet négy könyvre osztva a szellemi és politikai előzményeket tárgyalja. Az első könyv a modern világ történelmi alapjaival, a német történelem felépítésével, a francia forradalom jelentőségével foglalkozik, majd az empíret és a klasszicizmust jellemzi. A második könyvben az új szellem, a harmadikban az új állam alapvetését tárgyalja ; az előbbiben Herder és kora jellemzésével, a neohumanizmus és romantika elemzésével éri el célját, az utóbbiban a világpolgárság és nemzeti állam gondolatának szembeállítása után Stein, Scharnhorst, Humboldt és Hardenberg személye köré fonva gondolatait, az állam, a hadsereg és az oktatásügy reformját veszi — mindig a világnézeti gyökereket keresve — vizsgálat alá, majd Thaer és A. Müller gondolkozásának ellentétes vonásaira rámutatva, a liberális és konzervatív társadalomképet fejti ki. Az első kötet utolsó könyve Napoleon és a vele kapcsolatos problémák jelentőségét teszi vizsgálat tárgyává. Legjellegzetesebben érvényesül módszere a második kötetben, amely „Monarchia és népfenség" alcímmel a közjogi problémákat vizsgálja. Anyagát három főfejezet alá csoportosítja. Az első két fejezet (Die Ordnung — die Bewegung) a fennálló társadalmi rend szellemi alapvetését adja, majd szembehelyezi az új irányzat elveinek elemzését. A harmadik fejezet a két irányzat küzdelmét rajzolja meg. A harmadik kötet a kor filozófiájának (Hegel és kora), szellem- és természettudományának s végül technikai kultúrájának képét adja. A tervbevett negyedik kötet az individualizmus szélsőségekbe terelődésének korával óhajt foglalkozni. Már csak azért is lehetetlen volna ismertetésünk keretében