Századok – 1935

Történeti irodalom - Schnabe. Franz: Deutsche Geschichte im neunzehtnen Jahrhundert. I–III. k. Ism.: Varga Zoltán 358

360 TÖRTÉNETI IRODALOM. Sch. művének részleteredményeire kitérnünk, mivel igen sok anyagot elhagyott ugyan, ami eddig a történelemhez tapadt, viszont számos szempontot vett fel, amellyel eddig a történettudomány nem foglalkozott ; részletesen foglalkozik a történet-és a természettudományok fejlődésével, ez utóbbinál például az orvostudományok vizsgálatánál is, szokott módszerével, a világnézeti elemek érvény re jutását domborítván ki. Nem lehet érdektelen számunkra, mint vélekedik Sch. a XIX. század jellemző vonásait képező két szellemi és politikai áramlatról, a liberalizmusról és a demokráciáról. A kettő között alapvető különbséget állapít meg : a liberalizmus az egyén értékébe vetett hitből indul ki s az egyén sajátos tulajdonságait a közösség életében is meg akarja őrizni, a demokrácia ellenben a közösség értékének hitéből indul ki és az egyént annak alávetni és alárendelni akarja. A modern demokrácia az egyenlőség fogalmát a matematikából vette ; alapgondolata az volt, hogy a társadalom minden szellemileg egészséges, felnőtt tagja hivatott szavazatával a nyilvános ügyek intézésében közreműködni, amennyiben minden egyes ilyen szavazat, amelyben az egyénnek önmagával szemben érzett felelőssége kifejezésre talál, egyaránt értékes hozzájárulást jelent a közjó eléréséhez. A liberalizmus Sch. szerint más eszmény után indult, mint a demokrácia. Hirdette ugyan az embereknek, mint embereknek egyenlőségét, ezáltal egy régi keresztény kultúrörökséget tartva fenn, akarta is az egyenlőség megteremtését, de csak abban az értelemben, hogy minden ember számára képességének ós rátermettségének megfelelő érvényesülési lehetőséget kívánt biztosítani s így a demokráciával a kiváltságok ellen közösen folytatta harcát. A liberalizmus azonban azt a különbséget, melyet ember és ember közé tehetség, anyagi javak és képzettség emeltek, elismerte és azokat tekintetbe is akarta venni. A liberalizmus — mondja Sch. -—, mint a vagyon és képzettség képviselője : az értelmiség uralmának megteremtésére igyekezett s bár eltekintett a fennálló társadalmi tagozódás fenntartásától, az egyeduralkodók süllyedő abszolutizmusa és a demokrácia között az aranyközépút helyreállításán és megőrzésén fáradozott ; a monarchia ellen a népjogra hivatkozott, a nép törekvései ellen az uralkodóknál keresett védelmet. A liberalizmus egyébként idők folyamán a demokratikus egyenlőségfogalomból mind több és több elemet vett fel. Sch. e szembeállítás ellenére nem tekinti a két mozgalmat egymást kizáró ellentétnek, mivel azok valójában két különböző dolgot tárgyaltak : a liberalizmus az állam működési körének területéről és határáról, a demokrácia az állam szuverenitásának birtokosáról beszélt s mindkettő egyaránt az autonómia szelleméből eredt. Ha Sch. a liberalizmus vezető gondolatát az egyén értékébe vetett hitben találja is meg, mégis távol áll tőle •— amit pedig magyar talajon nem egyszer tapasztalhatunk —, hogy a liberalizmusban az egyénnek azt a törekvését lássa, hogy minden megkötöttségtől szabadulni akar ; ellenkezőleg, ő a liberalizmus nagy