Századok – 1935

Történeti irodalom - Viski Károly l. Bátky Zsigmond 334

TÖRTÉNETI IRODALOM. 335 múltba is. Nemzeti önmegismerésünk, nemzeti egyéniségünk kidomborítása szempontjából, de a történettudomány számára is eléggé nem méltányolható tény tehát, hogy az Egyetemi Nyomda kiadásában, a magyarság ismeretét szolgáló „hungarológia"sorozatban a Magyar Történet után napvilágot látott a Magyarság Néprajzának első két kötete.. Hosszú, hangyaszorgalmú munkásság előzte meg a magyar néptudománynak ezt az első szintézisét. Az ,,Ethnographia-Népélet" és a „Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője" évfolyamaiban, meg a különböző kisebb-nagyobb monográfiákban évtizedeken át gyűltek össze a magyar nép igazi megismerésének építőkövei s a kissé távolabb álló történésznek régi kívánsága teljesül most, hogy a számára is fontos néprajzi adalékoknak ebben a szinte már áttekinthetetlen tömegében végre biztos tájékozódást szerezhet. Mindamellett a magyar néptudomány aránylag korán jutott el az első összefoglaló feldolgozáshoz, hiszen a néprajz — értvén itt mindig a nemzeti néprajzot, mely egy kultúrnemzettel foglalkozik (Volkskunde), szemben a primitív népek őskultúráját tárgyaló egyetemes néprajzzal (Völkerkunde) -— nálunk is, a külföldön is egészen fiatal tudomány. Tárgyi néprajzi gyűjtésünk (különösen ami a viseletet illeti) megindult ugyan már a XVIII. század végén — elég itt példakép Bikkessy több mint százesztendős munkájára hivatkoznunk —, de céltudatossá, rendszeressé csak Reguly Antal tette, aki aztán Xanthus Jánosban és Rómer Flórisban, első tárgyi gyűjteményünk megalapozóiban talált folytatóra, Herman Ottó, Jankó János és társaik munkássága jelenti aztán a legfontosabb mérföldköveit a magyar néptudomány kibontakozásának, mely végül most В., Gy. és V. munkájában érte el a kiérés stádiumát. Bármilyen haszonnal forgattuk volna tehát már korábban is a magyarság néprajzát, nincs mit szégyenkeznünk rajta, hogy e részben csak most jutottunk el az első összefoglaló seregszemléig. Hiszen a németeknél is csak most jelent meg az első ilyen nagy (mindamellett a miénknél kisebb méretű) szintézis, mely az egyes részterületek legkitűnőbb szakértőinek közreműködésén épült fel.1

Egy-egy tudósuk persze már jóval korábban is vállalkozhatott áttekintő feldolgozásokra, sőt Schullerus, illetőleg Gréb munkájában már az erdélyi és a szepesi szászság is dicsekedhetik egy-egy néprajzi összefoglalással.2

Mindennek az a magyarázata, hogy német földön az anyaggyűjtés, meg a módszer is igen megszívlelendő haladottságról tanúskodik, aminthogy a nemzeti néprajznak, létrejöttétől fogva, kétségtelenül ők a legnagyobb mesterei. Emellett összehasonlító vizsgálódásaikba 1 Die deutsche Volkskunde. Herausgegeben von A. Spamer („Reichsleiter der Abteilung für Volkskunde"). Berlin u. Leipzig, 1934. 2 Schullerus, A. : Siebenbürgisch-sächsische Volkskunde im Umriss (Leipzig, 1926), inkább népszerű munka. — Gréb J. : Zipser Volkskunde (Reichenberg, 1932), főleg a népnyelvre vet súlyt.