Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

310 IF J. VAYER LAJOS. nőtt, a balkar így láthatóvá vált és a balkéz ingujjából csipkés részlet is előtűnik. Csipkerészlet van a gallérnál is. A quadratum és pallium bíborszínűek. A gombsor a szegélytől jobbfelé van és 12 gombból áll. Az arcszín a rendes, a hajzatőszbe vegyülő. A háttér felül fekete felületét nagyrészben eltakarja a jobb felső sarokból elhúzott, aranyos szélű, aranyzsinórral tartott függöny. A függöny alatt szürkésbarna háttérrészlet látszik. Felírás a kép alatt : „Petrus I. Pázmány. S. R. E. Cardinalis, Archi — episcopus. — Strigoniensis, Collegy S. J. Posonien : Fundator." Gyönge reprocióját közli a Millenáris Történet,1 és az Asztalos—Pethő-féle Magyar Történet.2 Látjuk tehát, hogy az említett eltérések ikonográfiái szempontból nem jelentősek, az egyetlen, melyben másolói önkény látszik, a ruházat csipkerészleteinek hozzáadása és a gombok áthelyezése. A többi változást a rézmetszet festménnyé való átdolgozása magyarázza, mint az esztergomi •portré analóg esetében. A másolat jellegéhez tartozó határozatlanság, és itt elsősorban az arcra gondolunk, szintén feltevésünk mellett szól. A korra vonatkozólag a stíluskritikai vizsgálat a XVII. századra lokalizálja a portrét, tehát mintája csak a Szelepcsényi-féle eredeti portré lehetett, tekintve, hogy a Rugendas-féle variáns 100 évvel később keletkezett. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a Pázmánnyal állandóan szoros kapcsolatban álló pozsonyi jezsuita kollégium, ha nem életében, de halála után okvetlenül csakhamar elkészíttette portréját, mint azt a többi Pázmány pártfogását hasonló mértékben élvező intézet esetében láttuk. A pannonhalmi portré ugyanis természeténél fogva nem felelhetett meg teljes mértékben a nagy főpap emlékét méltóan megörökíteni akaró tendenciának. Már most, tekintve, hogy az esztergomi portré átfestése minden vele kapcsolatos következtetést hipotetikussá tesz, felmerülhet az a feltevés, hogy az arcképcsarnoki portréban kell látnunk a pozsonyi jezsuita kollégium eredeti XVII. század közepe felé készült portréját, mely a legsikerültebbnek talált Szelepcsényi-féle második portré után készült, de festhette olyan mester is, aki Pázmányt természetben látta, és így személyes impreszszióival ellenőrizhette mintájának helyességét, melyet a kész portré tanúsága szerint teljes mértékben elfogadott. 1 VI. k. 178. és 179. 1. között. 2 Asztalos M. és Pethö S. : A magyar nemzet története. Budapest, 1933. 208. és 209. 1. között.