Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

PÁZMÁNY PÉTER IK ОКО GBÁ FIÁJA. 291 zat pontos ismerete nélkül, pontosabban el nem helyezhetjük, bár a később ismertetendő portrék segítségével, mint a pazmaneumi első portrét, inkább 1632 előttre, mint ezutánra datálnék. Végeredményben tehát a bíbornoki kalapos portré, a képet eredetiben nem ismerve, az autentikus portrék sorába fel nem vehető, de autenticitása, illetőleg autentikus portréra való visszamenése nem tartható kizártnak. Míg az eddig tárgyalt három portré közül végérvényesen csak az egy pannonhalmi portrét fogadtuk el autentikusnak, az ezután következő portrék autenticitása, részben teljes bizonyossággal, részben nagy valószínűséggel igazolható. Az összes következő autentikus portrék az 1629, sőt minden valószínűség szerint 1632 és 1637 évek között helyezhetők el. Ismertetésükben, a lehetőséghez képest, az általunk megállapított időrendet fogjuk megtartani. Mielőtt a sorban első portré, Szelepcsényi György első Pázmány-portréjának tárgyalásába kezdenénk, mesterének fontosabb életkörülményeivel kell foglalkoznunk,1

kitől ezen kívül, Pázmány még egy másik portréja is származik. Pohronczi Szelepcsényi György (1595—1685), Pázmánynak az esztergomi érseki székben harmadik utóda (1666—1685), szegény szülőktől származott és mint a nagyszombati városi iskola tanítója kereste kenyerét. Itt vonta magára Pázmány figyelmét, ki felvette egyházmegyéjének papnövendékei közé. 1627 tavaszán feladta neki a négy kisebb rendet, és ugyanazon évben, több társával együtt kiküldte a római Collegium Germanico-Hungaricumba.2 Szelepcsényi itt végezte tanulmányait 1634-ig. Hazatérte után csakhamar esztergomi kanonok lett, és pályáján ettől kezdve gyorsan haladt előre. Apát, prépost, majd különböző püspökségek után 1657-ben kalocsai érsek, és végre 1666-ban esztergomi érsek lett. Politikai szereplése közismert, mint emberről már kortársai is a Iegellentétesebben nyilatkoztak, ezeket követték a vele foglalkozó történetírók is.3 1 Fraknói, 1., III. 142. 1. és Szinnyei J. : Magyar írók, XIII. Budapest, 1909. 634. 1. 2 Péterffy, C. : Sacra Concilia. Pars Secunda. Posonii. 1742. 223. 1. 3 Millenáris Történet. VII. k. Acsády I. : Magyarország története I. Lipót és I. József korában. Budapest, 1898. 228. skk. 1., -— Hóman—Szekfű : Magyar Történet. V. k. Szekfű Gy. : XVII. század. 338. skk. 1. 19*