Századok – 1935
Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273
292 IF J. V AY ER LAJOS. Irodalmi és művészeti maecenási működése szintén ismeretes.1 Személyes művészi tevékenységét, bár éppen Pázmány portréival kapcsolatban megemlítették, de művészettörténeti szempontból mindeddig nem méltatták. Megelégedtek a Pázmány- és más rézmetszetű portrék szerzőjének szignatúra alapján történt megállapításával,2 a művelődéstörténeti különlegesség ismertetésével és méltatásával3 , ezen a tényen túlmenőleg azonban Szelepcsényi rézmetszői oeuvrejének összeállítását, sőt egyes munkáinak művészettörténeti vizsgálatát hiába keressük. A magyarázatot a magyar művészettörténet általános vázlatszerűségében kell keresnünk, melynek a XVII. század portréművészete ma még teljesen feldolgozatlan része.4 Szelepcsényi egész életén végighúzódó rézmetszői tevékenységének egyelőre csak kevés, életének legkülönbözőbb korszakaiból származó, szignált és datált, illetve datálható emlékét ismerjük, melyek egykorú magyar művészetünkben elsőrangú, de általános mértékkel mérve sem alacsony színvonalról tanúskodnak. Feladatunk körébe azonban nem tartózhatik ezek művészettörténeti méltatása,5 csak a két Pázmány-portré ikonográfiái vizsgálata. Szelepcsényi György Pázmánynak, mint említettük, két rézmetszetű portréját készítette el. A kettőt legalább két év választja el egymástól, tehát tekintve, hogy ebből az időközből más portrékat is ismerünk, egyelőre csak az első portréval fogunk foglalkozni.6 1 Timon, S. : Purpura Pannonica. Tyrnaviae, 1715. 67. 1., Szinnyei J. : i. ra., i. h., Magyar Történelmi Tár. XI. k. Pest, 1862. 239. 1., Éber L. : Szelepcsényi György oltára a nyitrai székesegyházban. Archaeologiai Értesítő. XXXVIII. 1918—1919. 57. 1. 2 Többek között : Fraknói, 2., 187. és 337. I. és Varjú E. az első portré tárgyalásánál idézendő munkájában. 3 A második Pázmány-portréval kapcsolatban : Lukinich I. : Szelepchénv György esztergomi érsek mint rézmetsző. Magyar Bibliofil Szemle. 1925. 12. 1. 4 Nem tekinthetjük tudományos feldolgozásnak az egyetlen idevágó publikációt : Lehel F. : Magyar művészet a Törökvilág idején. Budapest, 1913. V. ö. Gsrevich T. bírálata. Archaeologiai Értesítő. XXXIII. 1913. 275. 1. V. ö. az idevonatkozó részeket : Péter A. : A magyar művészet története. Budapest, 1930. II. 12. 1. és Gsnthon I. : Az új magyar festőművészet története. Budapest, 1935. 14. és 15. 1. A történeti ikonográfiái kutatások művészettörténeti hasznosságát most speciális példán láthatjuk. 6 Szelepcsényi művészettörténeti méltatását más alkalomra tartjuk fenn. 6 Varjú E. : Műlapok a Magyar Nemzeti Múzeum történeti osztályában őrzött régi rézmetszetű dúcokról. I. sorozat. Tíz régi