Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

290 1FJ. VAYER I, A JOS. feliratot, sem más jelzést sem közöl, a stíluskritikai vizsgálat pedig reprodukcióval szemben mindig bizonytalan talajon mozog. Mindezek ellenére a kéj) vizsgálatát meg kell kísérelnünk. A portré hasonlatossága az eddig egyetlen autentikusnak elfogadott pannonhalmi portréhoz kétségtelenül nagyobb, mint a pazmaneumi első portréé. Ez a hasonlóság az arc egésze, de különösen az ívelt szemöldökök és lefelékonyuló bajusz részletein alapszik. A szemöldökök ugyan itt is csak enyhén íveltek, de vonaluk még sem annyira elegyenesített, mint a pazmaneumi első portrén, hanem a pannonhalmi portréval megegyező. A bajuszviselet tekintetbe vételével mindenesetre óvatosan kell bánni, mert, mint mondottuk, itt számolni kell a viselet változtatásával is. A természetesen csak teljesen hipotetikus autenticitás, vagy autentikus portréra való visszamenés mellett szólna a többi autentikus portréval való összehasonlítás is, és egy kis megfontolás útján még az egyedül ezen a portrén szereplő bíborosi kalap is. Ugyanis a késői, értve ezalatt az ábrázolt halála után legalább ötven évet, másolók vagy átdolgozok, bármennyire el is tértek ábrázolásuk egészében az esetleg autentikus mintájuktól, éppen ilyen részletkérdésekben, mint például a ruházat egyes részei, nem igen szoktak éltérni a mintául szolgáló portrétól. Önkéntelenül érezték ugyanis feladatuk visszásságát, természetben nem látott modellről való portré festésének nehézségeit és éppen a részletekben igyekeztek az identifikálás lehetőségét biztosítani, tudva előre, hogy összhatásában autentikus benyomást alkotásuk úgysem adhat. így tehát ilyen jellegzetesség, mint a csak ezen a portrén előforduló bíbornoki kalap, ha nem is portrénk autenticitása, de autentikus portréról való származása mellett szólna. Következtetésünk semmiesetre sem általánosítható, a vele ellenkező esettel ugyanúgy számolnunk kell. A mi potrénk esetében azonban, elsősorban szerény felsőmagyarországi piktorra és nem mintáknak magát alá nem rendelő, szolgai másolást nem tűrő, önálló művészegyéniségre gondolnánk. A bíbornoki kalapos portré autentikus portrétól való származása mellett szólna a reprodukció esetében — ismételten hangoztatjuk — legnagyobb fenntartással alkalmazott stíluskritika is. A portré beállítása és a részletek nagyobb biztossága, inkább a XVIII. századra enged következtetni. A kép vagy mintájának keletkezésére itt is post quem 1629. A Pázmány életéből fennmaradó nyolc éven belül a reprodukció alapján, az arc és haj-