Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

PÁZMÁNY PÉTER IKONOGRÁFIÁJA, 289 zése, de emellett az egész teljes elváltozása, világosan mutatkozik rajta. Készítésének alkalma ismeretlen, helye valószínűleg Bécs, bár ezt a feltevést a német felirat önmagában nem igazolja, csak az eredeti festmény helye támasztja alá. Kisebb méretben reprodukálta Fraknói a Pazmaneum alapításának 300-adik évfordulója alkalmából kiadott értekezésében.1 III. Ma ismeretlen helyen lévő festett portré, melyet, más megkülönböztetés hiányában, bíbornoki kalapos portrénak nevezünk. Mellkép, az alak kissé balrafordul, a fej ugyanígy. A háttér legnagyobb részét a kép felső jobbsarkából elvont függöny takarja, a függönyön díszes keretbe foglalt IHS. A jobboldal függöny által el nem takart részén könyvespolc, egyik könyv felírása : „Szentírás — fordította — magyarra — Pázmány Péter." A balkéz a baloldp.lon lévő asztalkán nyugszik, a mutatóujj intő gesztussal felemelt, a kisujjon gyűrű van. A jobbkéz az asztalkán lévő lapokra ír, az asztalkán díszes püspöksüveg. A fejen bíbornoki kalap, melynek lecsüngő zsinórjai a bojtokkal elől a mellen össze vannak kötve. A ruházat pallium, melyből a jobboldalon kilátszik a gallér és reverendarészlet. A palliumon elől háromszor három gomb. Az arcban a szem sötét, az orr a már ismert, a szemöldök erősebben ívelt. Csak a balfül látszik. A hajzat sötét, a hajból csak jobboldalon látszik egy részlet, a bajusz lefelé konyuló.A bal alsó sarokban a metszetklisé készítőjének szignatúrája : „Pollák Zs.". A leírás nyomtatott metszet-reprodukció után készült, tehát nem teljes, a szinek kimaradtak és nem is hiteles. A kép reprodukcióját Fraknói közli a Vasárnapi Újság 1880-as évfolyamában, Pázmány egy alkalmi méltatásához mellékelve.2

Szerinte a kép a liptó-szentmiklósi jezsuita rezidencia tulajdona volt, majd a rend feloszlatása után az okolicsnói ferences zárdába került. Innen jutott Majláth Bélához, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárosához, ki a képre Fraknói figyelmét felhívta, sőt neki is ajándékozta. Hogy azután Fraknói birtokából vagy hagyatékából hova lett, és egyáltalában megvan-e még, ezt minden utánajárásunk ellenére sem sikerült kikutatnunk. Meg kell tehát elégednünk az említett nyomtatott reprodukcióval, melyet a Bodon-Szalay-féle Magyar Történelem is közöl.3

A reprodukció alapján végérvényes következtetéseket természetesen nem vonhatunk le, különösen mivel Fraknói semmilyen 1 Fraknói V. : A Bécsi Pázmánv-intézet megalapítása. Budapest, 1923. 16. és 17. 1. közt, 2 F. V. : Pázmány Péter. Vasárnapi Újság, 1880. 22. sz. 3 Bodon J. és Szalav J. : A magyar nemzet története. Budapest, 1881. III. 235. 1. Századok. 1935. VII—VIII. 19