Századok – 1935

Szemle - Dopsch; Alfons: Die ältere Wirtschafts- und Sozialgeschichte der Bauern in den Alpenländern Oesterreich. Ism.: Bakács István János 261

SZEMLE. 261 sekiiek körülményeit ós eredményeit. De új adatokat tár fel könyve a kanonista irodalom és a glossátorok tételeinek az ismertetése során, főként arra a problémára vonatkozólag, hogy mik voltak a kölcsön feltételei, mik határozták meg a hiteléletet ? Megelégedéssel olvassuk о részben a pénzvisszafizetésnek különböző módjairól, elsősorban a terményben való visszafizetésről kifejtett sorokat. Ezek kapcsán kitér T. pl. a régi és újbor viszonyéra, a bornak, mint általánosan elfogadott fizetési eszköz szerepének a tisztázására is. Egész könyve annak a Menger-i elméletnek hódol, melynek lényege a pénznek, mint társadalmi értékmérőnek meghatározása és ebből az alapgondolatból fejti ki a Karoling-kortól a késői középkorig uralkodó azt a felfogást, amely szerint a kölcsönpénzt naturaliákban is vissza lehet fizetni. A következtetés megállja a helyét, hiszen a pénz ilyen felfogása mellett a kölcsön tulajdonképen vásár, de nem lehet e gyakorlat miatt a középkori gazdasági viszonyokat a terménygazdaság körébe utalni ; hasonló helyzettel ugyanis pl. а XVIII. században épúgy, mint más kultúráknál is, minden korban találkozunk. Téves eszerint T.-nek az a megállapítása, hogy a pénzkölcsön visszafizetése természetben nem szokott előfordulni magasabb gazdálkodási fokozaton. De ez a tévedés nem érinti T.-nek sem pontosságát, az eddig ismeretlen, gazdag irodalom feltárásában, sem pedig mélységét a pénzkölcsönnek, tehát a hitelélet, valamint a pénz vásárlóereje problémájának a megoldásában. Csak sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a magyar irodalomról nem vesz tudomást, pedig éppen a magyar tudománynak sikerült ezicleig legjobban tisztáznia a pónzmértékek fejlődésviszonyait és társadalmi értékalapjait. Komoróczy György. Dopsch. Alfons: Die ältere Wirtschafts- und Sozialgeschichte der Hauern in den Alpenländern Oesterreich. (Instituttet for sammenlingende Kulturforsking. Serie A. : Forelesinger.) Oslo, 1932. 8°. VIII-|-181 1. Az oslói egyetemes művelődéskutató intézet meghívására 1929 őszén tartotta D. előadásait. A nyolc fejezetből álló kis munka azért érdemel részünkről is figyelmet, mivel a szomszédos ország jobbágyviszonyainak átnézeti képét adja a legrégibb időktől a középkor végéig. Azt hisszük, nem felesleges gondolatmenetét röviden vázolnunk. D. végigkíséri az osztrák Alpesek településtörténetét attól az időtől, amelyre csupán az ásatások vetnek némi fényt. Az első települések a folyók fővölgyeiben voltak, míg a mellékvölgyek későbbi települések. Mivel az alpesi legelőkre csak a fő völgyeken keresztül vezetett út, a mellékvölgyek lakosai részére az állatok áthajtását meg kellett engedni. A települések már a germánok előtt ezer méterig hatoltak fel, a korai középkorban másfélezer méterig, a XIII. században pedig kétezren is találunk lakott helyeket. A délnyugati részeken éppen a kalandozó magyarság szorította a magasabb hegyekbe a lakosságot. A lechfeldi csata után azután feléled a művelődés az alacsonyabban fekvő területeken is. A kétezer méterig terjedő települések azonban nem maradtak fenn sokáig. Az erdőkben valóságos rablógazdálkodás folyt, a lavinák útjába tehát nem állott akadály s így a magaslatok megközelítése mind nehezebb lett. Az erdőségek csökkenése a földesúri bányák üzemét is megakasztotta. E mellett a koraközépkor száraz-meleg klímáját D. szerint felváltotta a hideg-nedves, ami a településeket szintén fokozatosan visszaszorította a völgyekbe. Az Alpesek vidéke így a XIV. században elnéptelenedik, a községek egész sora pusztul el, de nem a háborúk, vagy az ellenségek pusztításai, hanem a nemesérc csökkenése következtében. A parasztok hűbérjogon, élethossziglan kapták a földeket, s az utódok örökösödése