Századok – 1935
Szemle - Schulek Alfred: Vegyesházi királyaink pénzei és korrendjük. Ism.: Huszár Lajos 244
25(1 SZEMLE. Szemle. • Beninger, Eduard: Die Germanenzeit in Niederösterreich von Marbod bis zu den Babenbergern. Ergebnisse der Bodenforschung. Wien, 1934. Verlag Dr. E. Stefan. 8°. 179 1. 72 képpel és 4 térképpel. A szerző a reál-archaeológia egyik kiváló középeurópai művelője. Módszerének megfelelően, ennek a munkájának is gerincét a leletstatisztikák alkotják. Ahol lehet, ott népi. illetőleg nagyobb egységekbe osztva közli a lelőhelyeket (kelta, román régiségek), a népvándorlások korából azonban csak évszázadokra tagolt adatokat nyújt. Ezt a forrásanyagot a történeti háttér rajza, új vagy eddig rosszul közölt tárgyak szép felvétele és hasznos időrendi táblázatok egészítik ki. Külön fejezet, melynek R. Büttner a szerzője, tárgyalja az 568—1282. évek történeti fejlődését. Ebben a részben különösen a helynévkutatás eredményei fontosak. (A régészet kultúrtörténeti szintéziséhez ugyanis leginkább a helynevek kutatása szükséges.) Bennünket természetesen B. könyvének azok a részei érdekelnek leginkább, amelyekben a magyar föld, illetőleg a magyar nép múltjával összefüggő kérdéseket tárgyal. Ilyen az avarság alsóausztriai szerepének kérdése. A B. összegyűjtötte avar leleteket a következőkkel egészíthetem ki : Wien, XIII. Spohrgasse ; Wien, VI. Stumpergasse 7 ; Wien, közelebbi lelőhelye hiányzik (a Römisches Museumban van) ; Münchendorf, Pottschach és Bernhardstal. Nagyon jó a szerzőnek az a megállapítása, hogy a talált tárgyak az avarkor végéről valók ; ugyanis a történeti adatok is azt bizonyítják, hogy Nagy Károly uralkodásának kezdetén az avar birodalom nyugati határa még az Enns folyónál volt. A határvidéket avaroktól igazgatott szlávok védelmezték. Nyilván csak elírásról lehet szó, mikor az Unter-St.Veiten feltárt temetőről azt írja, hogy a sírok egy része a magyaroké lett volna. Az Ostmark feletti átmeneti magyar uralmat hirdeti egy helynév, Ungerndorf (a Laa mellett), mely a szomszédos Oberleiser -bergen előkerült I. Endre-kori két ezüst pénzzel van datálva. Ebből az időből való a Köttlaeh-kultúra, melynek anyagában a helyi szláv elemeken kívül megtaláljuk a magyarság emlékeit is. A magyar régiségeknek ilyen formában megírt kézikönyve a történettudománynak nagy hasznára lehetne. Horváth Tibor. Horváth Henrik: A budai pénzverde művészettörténete a késői középkorban. (Numizmatikai Közlöny. 1931—32. évf., 14—47. 1.) Sehnlck Alfréd: Vegyesházi királyaink pénzei és korrendjük. II. A budai pénzverésről Károly Róberttől Zsigmondig. (U. o., 48—70.1.) A magyar numizmatika legelhanyagoltabb fejezetének jelentős és alapvető feldolgozását adja e két tanulmány. H. művészettörténeti szemmel és célkitűzéssel dolgozta fel a budai veretű pénzeket Zsigmondig bezárólag s értekezését kiegészíti, illetőleg érmészeti szempontból bizonyos fokig bírálja és korrigálja Sch., aki hosszú éveken át folytatott kutatásai eredményeit bocsátja itt a. nyilvánosság elé. H. szellemtörténeti és Sch. inkább gazdaságtörténeti és öncélú numizmatikai vizsgálódásai végre tiszta képet nyújtanak pénztörténetünknek a sok apró részletprobléma miatt eddig homályos és bizonytalan fejezetéről. Míg a korábbi magyar érmészeti irodalom jóidéig csak a „leíró numizmatika" alapján dolgozott s legfeljebb „Corpus"-ok összeállítása volt a végcél, Sch. tanulmányait a széles megalapozottság s a tágabb perspektíva jellemzi. Szerencsésen kapcsolódnak ehhez az irányhoz H. vizsgálódásai is. H. többet lát a pénzekben, mint egyszerű csereeszközt, az éremképek módot nyújtanak neki, hogy egybevetések, analógiák