Századok – 1935

Történeti irodalom - Walter; Friedrich l. Kretschmayr; Heinrich 216

TÖRTÉNETI IRODALOM. 256 meg. 1760-tól kezdve minden hivatal javaslatai az államtanács elé kerültek, az államtanács véleményt adott azokról, s csak azután döntött az uralkodó. Az államtanács elméletben sokkal magasabbfokú egységet jelentett, mint a Directorium, hiszen valamennyi hivatal fölött állt, míg a Directorium csak egy volt, bár messze kimagasló, a többi között. A gyakorlatban az államtanács sem működött kifogástalanul, javításáról állandóan tárgyaltak. Az államtanács működése feleslegessé tette a Directoriumot, a benne egyesített hivatalok visszanyerték korábbi önállóságukat. Először a hadseregellátás került önálló vezetés alá (Militár-Okonomie-Hofkommission), hogy azután 1762-ben a Generalkriegskommissär alatt visszaolvadjon a haditanácsba, ahonnan eredetileg kivált és csak elszámolással tartozzék a pénzügyi hatóságoknak. Űjra önállósult a cseh-osztrák kancellária, hatásköre azonban szűkült. Az igazságügy az Oberste Justizstelle alatt maradt, a gazdaságügy szintén külön hivatalt kapott újra : a kereskedelmi tanácsot. A kancellária megmaradt régi teendői közül legjelentősebb volt az adóügyi tárgyalás a rendekkel. Az udvari kamara visszanyerte hatáskörének a Directoriumra szállott részét, szervezete azonban nagy változáson ment keresztül, s ez az újítás az államtanács felállítása mellett a Kaunitzrendszer legnagyobb teljesítménye. Az újítás elgondolója gróf Zinzendorf Lajos volt, Kaunitz csak megvalósította azt. Az újítás lényege az volt, hogy a pénzügyigazgatásnál nem tárgyi, hanem szervezeti megosztásnak kell érvényesülnie. Korábban az állam jövedelmei részekre szakadozottan állottak egyes hivatalok alatt, egy részük a Directorium, más részük a Banco, ismét más az udvari kamara alatt. Ezek a hivatalok az alájuk rendelt jövedelmekkel kapcsolatban minden ügyet intéztek : a szellemi irányítást, a pénztári ügyeket és a számadást is. Zinzendorf elgondolása szerint külön hivatal intézi az összes jövedelmek szellemi irányítását, külön a pénztári ügyeket, s végül külön az elszámolást. Ez a szervezeti megosztás a korábbi tárgyi elkülönüléssel szemben a hivataltörténetben kétségtelenül magasabb fejlődési fokot jelentett. Tökéletesen megvalósítani azonban nem lehetett, éppen ott nem, ahol a legszükségesebb lett volna, a szellemi irányításnál, mivel a jövedelmek zálogosait az irányításból nem lehetett kizárni. Az irányítás így megoszlott a Hofkammer, a Banco és a Ständische-Kredit-Deputation között. A pénztári ügyeknél hasonló volt a helyzet. Itt csak az jelentett különbséget, hogy a legfelső kezelő hivatalnak, a General-Kasse-nak ugyanaz a személy : Gr. Hatzfeld állott az élén, aki a Bancot és a rendi hitelbizottságot vezette. Csak az elszámolást intézte egységesen a Rechenkammer vezetője : Zinzendorf új elszámolási módszere szerint. Az új rendszernek ugyanazzal a nehézséggel kellett megküzdenie, mint Haugwitz rendszerének : teljes megvalósulása nem sikerült. Sorsát már ez a körülmény megpecsételte, azután az,