Századok – 1935

Történeti irodalom - Walter; Friedrich l. Kretschmayr; Heinrich 216

TÖRTÉNETI IRODALOM. 217 befolyása. W. kiadványában ennek a két rendszernek a küzdelme áll az előtérben. Hogy e rendszereket megérthessük és értékelhessük, szemügyre kell vennünk az államügyeket a XVIII. század közepén. A külügyek intézése élesen elvált a belügyekétől, annál nehezebb határvonalat húzni a belügyek egyes fajtái között. Talán legjobban sikerül rendszert vinnünk az egyes ágak bonyolult hálózatába, ha megkülönböztetjük az uralkodó és az ország viszonyából származó közügyeket (provinciale vagy publicopoliticum) az eredetileg tisztán uralkodói magánügyektől (camerale). A kettő határterületén vannak a hadügyek (militare). Az egyes ágak fejlődésének nyomonkövetése most nem lehet célunk ; egyszerűen megállapíthatjuk, hogy mindegyik főágból több mellékág hajtott ki, s ezek egymással olykor összefonódva külön életet éltek a XVIII. század közepén. A provinciale köréhez tartozott többek között az igazságügy (iustitiale) és az adóügy (contributionale) a kancellária alatt, valamint a gazdaságügy (commerciale) 1746 óta külön hivatal alatt. Haugwitz elgondolása — porosz mintára — az volt, hogy a gazdasági és az adóügyeket össze kell kapcsolni a kamarai ügyekkel, hogy így az egész birodalom pénzügyi irányítása egységes legyen. Az igazságügyet külön hivatal alá rendelte (Oberste Justizstelle), a kancellária többi ügyét pedig a Directorium in publicis et cameralibus néven felállított új hatóság hatásköréhez csatolta. A Directorium hatáskörének másik részét a kamara ügyköre adta. Ez az ügykör már többszörös csonkításon ment keresztül, a kamarai jövedelmek tekintélyes része zálogban volt s ezeket az elzálogosított jövedel meket külön hivatalok kezelték. Az udvari kamara azért a Directorium felállítása után sem szűnt meg, a pénz- és bányaügyek, valamint a magyar ügyek tartoztak alája. A Directorium volt Haugwitz rendszerének a lényege, alapgondolata pedig az állani gazdasági és pénzügyigazgatásának egységesítése. Az ötvenes években hozzácsatolták a gazdaságügyet (commerciale) és a hadseregellátás ügyét (commissariaticum) is. A hétéves háború követelményeinek azonban nem tudott megfelelni. Ennek okát a rendszer alapos vizsgálata hivatott felderíteni. W. szerint békerendszer volt, a háború nyomása alatt más rendszer is összeroppant volna. Tény, hogy Haugwitz nem tudta teljesen megvalósítani elgondolását. A Directorium nem bírt minden pénzügyi hatóságot magába ölelni. Munkaköre viszont még így is túlságosan megduzzadt, azt nem volt képes tökéletesen ellátni. A háború hatása alatt először a hadseregellátást kellett hatásköréből kivenni, 1760—61-ben pedig sor került teljes feloszlatására. Ezt a munkát Kaunitz végezte el. Ö is szükségesnek tartotta, hogy a monarchia vezetése egységes legyen. Éppen az egység biztosítására létesítette 1760-ban az államtanácsot. Haugwitz a Directoriumban, egy hivatalban törekedett az egységre, Kaunitz azt egy a hivatalok fölött álló tanácsadó testületben valósította