Századok – 1935
Történeti irodalom - Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: Püspöki jelentések a magyar szent korona országainak egyházmegyéről. 1600–1850. Ism.: Tóth László 205 - Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról. 1666–1683. Ism.: Tóth László 205
206 TÖRTÉNETI IRODALOM. egészen a napoleoni háborúkig megszűnt az európai politika elsőrangú s önállóan cselekvő tényezője lenni s a nemzetközi gazdasági életben is alárendelt szerepet játszott. így érthető, hogy a pápai politika európai egyeduralmának lehanyatlásával az annak emlékeit őrző történeti anyag is veszít jelentőségéből és fontosságából. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, mintha a vatikáni levéltárak anyaga az újkor történetének megírásánál elhanyagolható volna, csupán hangsúlyozni szeretnénk, hogy annak jelentősége igen sok vonatkozásban csökkent egyéb forrásoké mellett, másrészt pedig a vatikáni levéltárak történeti szempontból fontos anyagának a természete és mibenléte is lényegesen különbözik a középkoriétól. Amíg a pápai levéltáraknak a történetírás szempontjából legbecsesebb középkori anyaga legnagyobbrészt a bullákból, brévékből, supplikációkból és a számadáskönyvekből tevődik össze, addig az újkori történeti anyagnak legbecsesebb részét az állandó pápai nunciaturáknak a XVI. század folyamán történt megszervezése után állandósult jelentései és a pápai diplomáciai szolgálat fejétől, a pápai államtitkártól, a nunciusokhoz és egyéb diplomáciai képviselőkhöz küldött utasítások alkotják. Tekintettel arra, hogy a pápai politika az újkorban is, hatalmi pozíciójának gyengülése dacára vagy talán éppen azért, az egész európai politikával számolt és minden tényezőjét felhasználta, vagy legalább is állandóan figyelemmel kísérte a saját politikai törekvései szempontjából, világos, hogy a nunciusok és egyéb bizalmas diplomáciai kiküldöttek sok ezer kötetre menő jelentései az újkori európai politikának egy, a katolikum szempontjából sajátos nézőpontú és egyben rendkívül gazdag eseményanyagra támaszkodó képét adják. Ennek a képnek a teljességét igen sok tekintetben egészítik ki az egyházban főképen a tridenti zsinat után kialakult központi kormányszerveknek, az egyes kongregációknak az irattárai, amelyek a szorosan vett egyházi adminisztráció emlékein túl igen sok esetben politikumot is tartalmaznak, hiszen az 1622-ben alapított hitterjesztési kongregáció alá tartoztak Európában és Európán kívül mindazoknak az országoknak az egyházi ügyei, amelyekben hiányzott a hierarchia ; a török hódítás folytán tehát csaknem az egész XVII. századon át ide tartoztak a balkáni területeken kívül a magyarországi török hódoltság katolikus egyházi ügyei is. A vatikáni levéltárnak XIII. Leó pápa által történt megnyitása után nyomban megindultak a munkálatok az újkori történeti anyag feldolgozására és közzétételére. Különösen a római német intézetek, ú. m. a porosz történeti intézet, a Görres Gesellschaft történeti intézete és az osztrák történeti intézet fáradoztak azon, hogy az egykori római szent birodalom német területén működött nunciusok jelentései és az idevonatkozó utasítások módszeres feldolgozásban közzététessenek. Ennek az együttes munkának az eredményeképen láttak eddig napvilágot a XVI. és XVII. századi németországi (bécsi, prágai,
