Századok – 1935

Történeti irodalom - Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: Püspöki jelentések a magyar szent korona országainak egyházmegyéről. 1600–1850. Ism.: Tóth László 205 - Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról. 1666–1683. Ism.: Tóth László 205

TÖRTÉNETI IRODALOM. 205 a mult eseményeibe ; mivel egyéniségüknek érzelmi elemei is szóhoz jutnak, s stílusuk, amellett, hogy komoly, színes és meleg is tud lenni, a Magyar Történet nemcsak tudományos szempontból nagyjelentőségű mű, hanem vonzó olvasmány a nagyközönség számára is. Egyfelől tehát sok ösztönzést nyújtó példa, másfelől a magyarság szélesebb köreinek helyes történetszemléletét szolgáló s így politikai műveltségét munkáló, gazdagító hatalmas alkotás. Holub József (Pécs). У anyó Tihamér Aladár 0. S. B. : Püspöki jelentések a magyar szent korona országainak egyházmegyéiről. 1(500—1850. (Olaszországi magvar oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magvar Történeti Intézet, П. kötet.) Pannonhalma, 1933. 8". XX1I+ 456 1. -— U. a. : A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról 1666—1683. (A pannonhalmi Főiskola könyvei III..) Pannonhalma, 1935. 8°. 108 1. A római magyar történeti intézet kiadványainak második kötete az intézet újkori történeti munkásságának területéről hoz bő aratást és igen figyelemreméltó eredményeket. Már a Fraknói Vilmos által szerkesztett Monumenta Vaticana Hungáriáé is közölt újkori egyháztörténeti anyagot, így itt jelentek meg Buonvisi bécsi nuncius jelentései Buda visszafoglalása idejéből, a vállalat legutolsó kötete pedig, amely az erdélyországi pápai nunciusok jelentéseit közölte VIII. Kelemen idejéből, éppen negyedszázaddal ezelőtt jelent meg Veress Endre kiadásában. Az újjászervezett római magyar történeti intézet tehát ezen a téren is a régi tradíciókat követi, amikor a magyar vonatkozású iijkori egyháztörténeti anyag feldolgozását és részben való kiadását is munkakörébe iktatta. Sőt még abban is a régi gyakorlat érvényesül, hogy az új kori anyag feldolgozása és kiadása nincs szerves munkatervhez kötve, hanem a tudósok egyéni célkitűzéseinek, vagy bizonyos aktuális szükségleteknek megfelelően folynak ezek a kutatások és eredményeik közrebocsátása. A vatikáni levéltár anyaga a reformáció óta kétségkívül vesztett egyetemes történeti értékéből, aminek igén egyszerű a magyarázata. Amíg a pápaság az egész középkoron át Luther fellépéséig az egész nyugati kereszténységnek vitathatatlan szellemi központja és igen sok vonatkozásban legfontosabb politikai tényezője, népek és fejedelmek politikai döntőbírája is volt, addig a reformáció a nyugati keresztény nemzetek közül éppen azokat szakította el Rómától, amelyek a reformáció által megteremtett szellemi adottságok és a felfedezések folytán előállott kapitalisztikus gazdasági lehetőségek révén az újkor szellemi, politikai és gazdasági rendjének kialakításában igen nagy, sok tekintetben döntő szerepet játszottak. A pápaság lelkiekben való egyeduralmának ezt az aláhanyatlását méginkább elmélyítette az a körülmény, hogy Róma politikai tekintélye is aláhanyatlott abban a pillanatban, amikor Itália egyrészt a spanyol hódítás, másrészt a császári politika kényszerű passzivitása miatt