Századok – 1935

Történeti irodalom - Szekfű Gyula l. Hóman Bálint 192

204 TÖRTÉNETI IRODALOM. ismerhető okait a politikai viszonyokban kell keresnünk, mert felelősséges munka egy egész kort ily bűnök tömegével megterhelni, s általánosító szemlélet volna egy-egy korszak mélybeindulását egyszerűen a népesség erkölcsi megromlásából magyarázni. Burgio jelentéseinek ismeretében, úgy véljük, talán még sem lehet ilyçn enyhe az ítéletünk azok felett, akik e korban „a történetet csinálták", mert a pápai követ jelentései és a velencei követek sürgönyei és relációi a legkiáltóbb vádiratok e kor szereplői ellen. Annyi sok vij meglátás, finom megfigyelés van e néhány lapnyi fejezetben is felhalmozva, hogy csak sajnálhatjuk, hogy nem állt rendelkezésére több hely, és igyekeznie kellett, hogy minél jobban összevonja mondanivalóit, mert e kötet terjedelme már amúgy is túlnagyra nőtt. Kétszeresen sajnáljuk ezt, ha a mohácsi csata négyszázados évfordulója alkalmából megjelent Tomori-tanulraányára gondolunk, történetirodalmunk egyik gyöngyszemére, amelynek pazar színeit itt hiába keressük.1 Ilyen természetű munkáról minden ismertetés, akármilyen terjedelmes legyen is, csak nagy vonásokban tud képet adni. De nem is lehet más feladata, mint az, hogy rámutasson arra, mi a jelentősége tudományunk fejlődése szempontjából. A Magyar Történet szerzőinek a szintézis iránti erős érzékét és kiváló képességeit nem kell különösebben hangsúlyoznunk. Szinte elkápráztató az anyagnak az a széleskörű és biztos ismerete, ami az alapot adja ; biztos ítélettel tudnak abban tájékozódni s rendet teremteni. Az ii. n. szellemtörténeti módszer az ő kezükben gyümölcsöző eszköz, oly értelemben, amint azt Wilamowitz értelmezte : „Szellemtörténet lehet sublimisen hangzó, lehet valóban sublimis : az a veszély megvan, hogy a szellem modern szavakban sekélyesedik el, ha az életet, amely nemzette, nem fogjuk fel, mint egészet s nem követjük és értjük meg valamennyi testi megnyilvánulásában szeretettel, sőt talán lemondással is." (Egyet. Phil. Közi. 1932. 6.) H. és Sz. ebben a nemes és igazi értelemben vett szellemtörténészek, akik az összes történeti tényezőket értékük szerint megbecsülik s így mentek minden egyoldalúságtól. Rekonstruáló képességük rendkívül erős, s ennek, valamint éles intuíciójuknak segítségével teljesen bele tudják magukat élni 1 A részleteket illetőleg néhány elírásra mutatunk rá. A VI. fejezet első mondatában azt olvassuk : ,,. . . a magyarországi Habsburgoknak fiága magvaszakadt", e. h. : a Habsburgok fiágának magvaszakadt. A 421—2. l.-on többször személynököt ír ítélömester helyett. Sz. is kb. 800-ra teszi azoknak a mezővárosoknak a számát, amelyek szolgáltatásaikért egy pénzbeli összeget adtak. Már előbb utaltunk rá, hogy az oppidum néven szereplő mezővárosoknak csak kis része volt olyan, mint pl. Szeged és Munkács. A nemesség tizedmentessége nem Mátyás alatt állandósul végkép (401.). Már 1439 :XXVIII. mint régi szabadságukat említi ezt. A 415. l.-on Sz. is azt írja, hogy XXIII. János pápa mentette fel a nemességet a tized alól 1415-ben. Mátyás 1486-i törvénykönyvével nem egységes magánjogot akart alkotni (418.).