Századok – 1935

Történeti irodalom - Szekfű Gyula l. Hóman Bálint 192

202 TÖRTÉNETI IRODALOM. zebb feladatok izgattak", de akkor még nem pillanthatván természetesen a dolgoknak annyira a mélyére, így folytatta : „Hivatva érezte magát arra, hogy Közép-Európa minden erejét egyesítse saját kezében az oszmánok visszaverésére". Kaser is helyesen tapint rá a dolog lényegére, amikor — persze minden magyarázat nélkül -— a Jagellókról, Podiebradról és Mátyásról úgy ír, hogy ezek „alle sind ergriffen vom Rausch einer Grossmachtpolitik'' és „selbst bis zur Kaiserkrone ihre Blicke erheben", de ő is a törökkel hozza ezt nála kapcsolatba : „Zugleich ist vor allem Ungarns Politik ostwärts gerichtet, auf die Abwehr der türkischen Sturmflut". (Das späte Mittelalter. 1925. 3. 1.) Vájjon Sz. álláspontja megfosztja-e Mátyást a messzetekintő, magyar célú világpolitikai törekvés pálmájától, amelyet az eddigi történetírás juttatott neki? Egyáltalán nem. Hiszen amikor ő Európa közepén egészen új, büszke magyar államot alkot, mely a Keleti-tengertől Anconáig évtizedeken át a dolgok irányítója, akkor magyar célú világpolitikát űzött minden porcikájában ! Ezek szerint a szempontok szerint vizsgálja Sz. Mátyás uralkodásának minden oldalát. S miután végigkísérte diplomáciai tárgyalásainak, hadi vállalatainak szinte áttekinthetetlen tömegét, belső reformjait mutatja be, amelyek nélkül nem folytathatta volna harminc évnél tovább hadjáratait és diplomáciáját. Egész sorát adja értékes és új megfigyeléseinek a közigazgatás centralizálását célzó intézkedéseivel, adóügyi és hadügyi reformjaival kapcsolatban. Természetesen mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálatánál sohasem hagyja figyelmen kívül azt, hogy az akkori magyar társadalom struktúrájának milyen szerepe volt a reformok életrehívásában, másfelől pedig, hogy ezeknek milyen hatása volt a társadalomra. A nagybirtokosok túlhatalma ellen védekezendő, alkotta meg jórészt igazságügyi reformjait, hogy azok befolyását visszaszorítsa, ezért erősítette a vármegyéket s ezért vette védelmébe a városokat is. Sajnos, e városvédelmi politikájának, mint különben egész politikájának, társadalmi következései — állapítja meg Sz. — sohasem tudtak kiérni. így bontakozik ki Sz. mesteri vésője alól Mátyásnak nagyszerű emberi és fejedelmi alakja, amely azzal, hogy annyira közel hozza hozzánk, semmit sem veszt nagyságából. El kell ismernünk, hogy nemcsak a legkiválóbb politikai tehetség volt az akkori Európában, hanem a legnagyobb formátumú egyéniség is. Kardos szerint Callimachus az ,,Attila"-ban rajzolt uralkodói eszményt machiavellista alapelveivel együtt Mátyás királyról mintázta.1

Sz. nagyon helyesen emeli ki erre vonatkozólag, hogy bár az állam hasznát kereste, sohasem tévedt az erkölcstelenségek labirintusába, s így az ő machiavellizmusa ártatlan gyermekjáték az egykorú olasz fejedelmek államművészetéhez képest. „Hérosz volt, aki túlnagy volt a tömeg számára és túlsókat akart." Mátyás uralkodása úgy ékelődik be a magyar fejlődés med-1 1. h.