Századok – 1935

Történeti irodalom - Szekfű Gyula l. Hóman Bálint 192

194 TÖRTÉNETI IRODALOM. tartott előadásában (Résumés, 316.) és a karizmatikus királyságról írt tanulmányában (Társadalomtud., 1934. 174.) részletesebben kifejtette, — a hűbériség korának nevezi. Szerinte nálunk a XV. század a hűbériség és rendiség küzdelme, s ez éppen olyan átmeneti korrá teszi, mint a karizmatikus és hűbéri gondolat harca a XIII. századot. Azzal tisztában kell lennünk, hogy ilyen kormegjelölés sem tökéletes, sem állandó nem lehet, mert a históriai képzetek egész komplexumát nem tudhatjuk egy szóval kifejezni ; hiszen egy-egy korszak diapazonját még szabatosan meghatározni sem vagyunk képesek, hogyan tudnók egy szóval azt visszaadni, érzékeltetni ! Ha helyesen fogjuk fel az ilyen megjelöléseket, akkor nem találunk kiegyenlíthetetlen elvi ellentétet olyan állásfoglalásokban, mint aminő pl. H.-é és az imént ismertetett. Természetesen azt állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy itt sajátos magyar fejlődésről van szó, amely ugyan egyáltalán nem volt mentes idegen hatásoktól, mégis a maga útját járta. Az kétségtelen, hogy a rendiség kialakulása nálunk is a XIII. századdal indult meg ; IV. László ideje óta gyors ütemet vett az alkotmányos fejlődés, amely azonban Károly Róbert hatalmának megszilárdulásával egyszerre megakadt. Károly Róbert — írja H. — nem volt hajlandó a maga hatalmát a rendekkel megosztani, s az Anjou-királyok kormányzatát hatalmuknak szinte teljesen korlátlan gyakorlása jellemezte (II. 350., III. 116.). Országgyűlést 1323—82 közt csak egy-két izben hívtak össze (338),1 s törvényhozásuk és kormányzatuk véleményezőszerve a nagyobb királyi tanács volt. Mellékesen megjegyezve, hogy Szilágyi Lóránt kutatásai után valószínű, hogy Schillernek ez a megkülönböztetése : nagyobb és szűkebb királyi tanács, nem állhat meg (Turul, 1930 ; kny. 40.), H. e megállapítása azt mutatja, hogy a híres 1351-i törvény sem országgyűlésen jött létre. Azt nagyon jól tudjuk, hogy törvény és rendelet közt elvi különbséget ekkor még nem kereshetünk, s ezt szépen bizonyítja egy érdekes okleveles adatunk épp az 1351-i törvénnyel kapcsolatban, mely erről mint a királyi kegyből folyó ténykedésről beszél : „libertate nobilium regni per nos nuperrime eisdem gratiose concessa". (Zalai okit. I. 542.) Az ellentét a két felfogás közt még jobban elsimul, ha figyelembe vesszük azt, amit már említettünk, hogy a rendi állam alkotmány formája lassan alakult ki, s a XV. században sem volt még teljes, holott lényeges sajátosságaiban a rendi állam már a XIII. század végén előttünk áll. H. nagyon érdekesen mutat rá arra, hogy 1318-ban már jelentkezik a birtokos rendek adómegajánlási jogát vitató rendi felfogás is (324), a fejlődést azonban megakasztotta Károly Róbert és Nagy Lajos erős egyénisége, így azután nálunk nem alakult ki az a hármas tagozódás sem, 1 III. 116. azt írja ezzel szemben, hogy 1323 után nem adtak módot a birtokososztályok politikai akaratának országgyűlési nyilvánítására.