Századok – 1935

Történeti irodalom - Szekfű Gyula l. Hóman Bálint 192

TÖRTÉNETI IRODALOM. 193 Geschichte als unwiderstehliche Richtung und als neue kombinierende und gestaltende individuelle Kraft". — mint Srbik írja („Mittelalter" und „Neuzeit") W. v. Humboldt után. Helyesebb tehát H.-nak az a formulázása, amellyel a III. kötetben találkozunk egy helyt (147.), hogy а XIII—XIV. század az újkorba átvezető korszak, „La désagrégation du monde médiéval" — 1453-ig és „L'avance des temps modernes" 1453—1492-ig, — mint Halphen nevezte az ú. п. kései középkort. H. a XIII. századdal kezdődő korszak első felének, a XIII— XIV. századnak, „A rendiség kialakulásának kora" címet adta. Ezzel, valamint a XI—XII. századnak, az I. kötet keresztény királyságának „patrimoniális" megjelölésével világosan leszögezte felfogását a középkori magyar fejlődésről. Szerinte a Nyugattal való szoros kapcsolat folytán (46.) a mi XIII. századi történetünknek is legfontosabb és legkarakterisztikusabb jelensége a politikai szervezkedés első stádiumába ért rendek nyílt fellépése; a főpapság már a század elejére országos renddé sűrűsödött, ide nyúlnak vissza a világi nagybirtokosok rendi szervezkedésének gyökerei, — s ez időtájt tűnnek fel a köznemesi rendnek körvonalai (53—6.) is ; IV. Béla korában ez a rendi szellem csak erősödik, a rendek politikai hatalommá nőnek s kialakulóban van az alkotmányos rendi felfogás is (107). Ezzel az új osztályalakulással szoros okozati összefüggésben következett be a királyi hatalom elhanyatlása és alkotmányos korlátozása : 1277 óta már törvényhozó országgyűléssel találkozunk, 1290-ben1 megjelenik az első rendi országgyűlés (79.), az 1298-i törvényekben kifejezésre jut a törvényhozás alkotmányos formája,2

s ezzel befejezéshez jutott az 1222-ben megindult politikai mozgalom. Hogy mikor beszélhetünk rendiségről, arra vonatkozólag eltérők a vélemények. Leghelyesebb bizonyára az az álláspont, hogy jogilag abban a pillanatban születnek meg a rendek, amikor hozzájárulási jogot nyernek a fejedelem rendelkezéseihez. A rendeknek ez a jogi helyzete az adóval kapcsolatban alakult ki, s így rendi alkotmányról tulajdonkép csak akkor lehet szó, amikor a fejedelem által az adómegajánlás céljából létesített szerv, az országgyűlés gyakori vagy periodikus összehívása által állandó alkotmányos intézmény lett az ország képviseletére. Az új dualisztikus államnak az alapvonásai a legtöbb német territóriumban a XIII. század végén már világosan állanak előttünk, de az teljesen csak a XV. század elejére alakult ki. Mályusz röviden érintette már régebben (Századok, 1931. 415.), hogy ő — szemben H.-nal és Eckharttal -—- a magyar rendi társadalom kialakulását csak a XIV. század végére, a XV. század elejére teszi, s így a XIII—XV. századot — mint a varsói kongresszuson 1 Állandóan 1291-et ír H., pedig II. 236. helyesen mondja, hogy ez országgyűlést 1290-ben tartották. 2 Már 1286-ban ezt olvassuk IV. László egy oklevelében : „in communi congregatione baronum et nobilium regni nostri, nobis cum eisdem baronibus sedentibus" .. . (Hg. Festetics-lt. Ant, doc. lac. I.) Századok. 1935. IV—VI. 13