Századok – 1935

Értekezések - TOMPA FERENC: Ősrégészet – őstörténet 181

ŐSRÉGÉSZET — ŐSTÖRTÉNET. 18!» de komolyan alig cáfolható megállapítást, hogy egy-egy őskori kultúra határai megegyeznek egy nép, vagy néptörzs által megszállt terület határaival. A kutatás figyelme és érdeklődése ezzel átterelődött a kultúráról annak hordozójára, magára a népre. De felfigyelt erre a nacionalista, helyesebben soviniszta fajkutatás is, amely rögtön meglátta a kihasználatlan terület adta lehetőségeket, amelyekkel alátámaszthatta hol valószínű, hol pedig ködös és erőszakolt faji elméleteit, valamint bizonyos területekhez ősi jogon való kapcsolatát. Ebben a soviniszta szemléletben maga Kossinna járt elől jó példával, aki a német ősrégészetet „eine hervorragende nationale Wissenschaft"-nak deklarálta. Követői hamarosan akadtak nemcsak odahaza, hanem főként a szláv kutatók között •—- pl. a cseh Pic és Niederle, a lengyel Boguslawski és Kotrzewski, vagy előttük F. v. Miklosich -—, akik nemcsak a lausitzi kultúrát könyvelték el szlávnak, hanem a veneteket, illvreket, thrákokat, dákokat is ősi szláv törzseknek minősítették. Ilymódon az egész Dunavölgye és ettől délre a Balkán már az őskorban a szláv kultúrát tükrözné vissza. Ebben a nemes vetélkedésben, az indogermán népek lakta ősi föld birtoklása körül folyó csatározásban természetesen a román kutatás sem maradhatott el és Y. Párvan kétségtelen szorgalommal, de annál kevesebb kritikával megírt ,,Getica"-jában a thrákokat, gétákat és dákokat egvfajú népeknek minősítvén, minden további nélkül megteszi őket a mai románság őseinek. És amidőn ez a soviniszta őstörténelmi kutatás már a bronzkorban szlávokkal és románokkal telepítette be a Kárpátok medencéjét, nálunk nem volt senki, aki ez ellen szót tudott volna emelni, mert az őstörténeti kutatásnak nem volt iskolája, amely megszervezze, a dilettantizmus meddőségéből kiemelje a kutatást és bebizonyítsa, hogy ennek a most már ezer év óta nekünk is szent földnek a történelme nem a honfoglalással és nem is a római hódítással kezdődött, hanem akkor, amikor az első őslakó tűz mellé telepedett a Bükk és a Kárpátok rengetegében. Amennyire tudománytalan az ősrégészetben a politikumnak ez az előtérbe helyezése és tendenciózus erőszakolása, éppannyira tudománytalan a történelmi és így a régészeti kutatás bármely ágának a többi fölé való helyezése, vagy háttérbe szorítása. • Kezdve a kőkorszak legrégibb szakaszától egészen napjainkig egyforma fontosságú feladatok elé van állítva a történelmi kutatás és itt a lényegen semmit sem változtat az a körülmény, hogy írásos vagy földből ásott történelmi emlékeket használunk fel kutatásainkhoz kútforrásul. Az azonos cél érdekében forráskritikával, oknyomozó alapon dolgozik mind a két módszer^ és mindegyik igénybe veszi más tudományágak segítségét is. így sietett a települési régészet segítségére a lingvisztika, az antropológia és a fajismerettan is. Az ősrégészet pedig ezt a támogatást különösen ott használja fel készségesen, ahol a kutatás egyúttal nemzeti célokat is szolgál.