Századok – 1935

Értekezések - TOMPA FERENC: Ősrégészet – őstörténet 181

188 TOMPA FERENC. hozhatjuk egy nevezőre. Szükségesnek tartjuk ennek a hangsúlyozását azért is, mert erre nézve épp a legutóbb történt kísérlet 0. Menghin „Weltgeschichte der Steinzeit" című munkájában, aki a még fajilag és nemzetiségileg jóformán alig ismert kőkori kultúrákat elsősorban alap- és törzskultúrákra, majd ez utóbbin belül totemisztikus, növénytermelő, állattenyésztő, pásztorkodó, lovasnomád, paraszti, úri, valamint pásztor-harcos kultúrákra tagolja. Ez a csoportosítás annyira önkényes, hogy ezen az úton haladva tág tér nyílik a teoretikus spekulációra és így a realitásokra törekvő és a leletanyagban objektív történelmi kútforrásokra támaszkodó ősrégészeti kutatás számára nem kívánatos és nem célravezető. Változó körülmények, külső behatások, más környezet, más éghajlat ugyanazt a népet más és más életviszonyok közé kényszeríti és társadalmi berendezkedését is másként formálhatja. A fiatalabb kőkori bükki kultúra embere még jórészt barlangokban él, de utóda, a tiszai kultúra hordozója, már kimondottan földmívelő és állattenyésztő és életmódjának megfelelően falvakban él. Ugyanennek a kultúrának az embere, mikor eljut az Aegei-tenger vidékére, idővel részesévé lesz az ott uralkodó pásztor-harcos, majd magas fokot elért városi kultúráknak is. A fent elmondottakból következik, hogy az etnológia és az ősrégészet egymás önállóságát nem fenyegetheti, minthogy nemcsak módszereikben, hanem célkitűzéseikben is az itt-ott mutatkozó hasonlóság ellenére lényeges eltérések is vannak. Az etnológia a művelődéstörténetet szolgálja, az ősrégészet pedig ezen felül oknyomozó alapon az őskor politikai történelmére is fényt akar deríteni. Hillebrand Jenő, aki egy cikkében ugyancsak foglalkozott a két disciplina egymásközti viszonyával, maga is elismeri, hogy az őskori kutatás egyedüli célja csak a „történelem előtti idők" történelmének felderítése lehet.1 Vele együtt készséggel hangoztatjuk mi is, hogy a két tudományág eredményeinek kölcsönös szem előtt tartása feltétlenül kívánatos, minthogy azok kiegészíthetik és támogathatják egymást, de meggyőződésünk szerint egymást sohasem helyettesíthetik. 5. A leletkataszterek felállításával, az ezen alapuló topográfia elkészítésével, az ásatások megszervezésével és gondosabb, módszeresebb végrehajtásával, a stratigráfia megfigyelésével és végül a leletek morfológiai vizsgálatával a század fordulóján irány -keresésében eljutott az ősrégészet a települési archeológiához, amely megadta a módot az egyes kultúrakörök határainak megvonására és ilymódon véglegesen történelmi irányba terelte a kutatást. Az úttörő munkát ebben az irányban a mult század első felében F. Lisch, majd a század vége felé M. Weigel végezték, de lendületet az új módszerbe és célkitűzésbe a nemrég elhúnyt G. Kossinna hozott. Ö mondta ki elsőnek azt az itt-ott még vitatott, 1 Prehistória és etnológia. Arch. Ért. XLIV. k. (1930.) 213. 1.