Századok – 1935

Értekezések - TOMPA FERENC: Ősrégészet – őstörténet 181

ŐSRÉGÉSZET — ŐSTÖRTÉNET. 18!» már a metafizikával határos. Az ősrégészetnek alapja, eszközei és módszere is reálisabb és nem az emberi kultúra mai felszínén mozog, hanem visszanyúl egészen annak gyökeréhez. Nemcsak a kultúrákat akarja megismerni többé-kevésbbé teoretikusan elképzelt, szubjektíven felállított, széles alapokra helyezett csoportosításban, hanem a kultúrán belül a népet és végeredményben annak történelmét. Tagadhatatlan, hogy a két tudományág iránykeresésében és módszereiben lépésről-lépésre erős közeledést mutatott egymáshoz. Hogy csak a legkiválóbbakat említsük, A. Bastian és F. Ratzel munkássága még túlnyomóan az „Elementargedanke" és „Völkergedanke", a néppszihológia analizálásán alapszik, de L. Frobenius már az anyagi kultúrjavakat is vizsgálat alá veszi. Hogy ez a kutatás nála evolúciós alapon történik, az érthető lesz az által, hogy ő maga is Darwint tartja mesterének. A hasonló fejlődési fokon álló és elterjedésű kultúrelemek összessége alapján azután ő vonja meg elsőnek a kultúrakörök határait. Amíg azonban Frobenius újabban ismét a metafizikai irányt favorizálván, egyoldalúvá lesz, addig W. Schmidt és W. Koppers egy évtizeddel ezelőtt megjelent munkája a legméltóbb képviselője annak az új iránynak, amely egyrészt a szellemi és az anyagi kultúrjavakat egyformán figyelembe részesítve állítja fel kultúrköreit, másrészt a művelődéstörténeti cél elérése érdekében az etnológiát véglegesen önálló tudományággá fejleszti.1 Schmidt kultúrköreinek alapja az apa, vagy az anya köré helyezkedő család és az ebből kifejlődő társadalmi forma. Ezzel szemben az ősrégészet által meghatározott kultúrakörök alapja maga a nép, a nemzet és határai lényegében ugyanazt a vonalat fejezik ki, amit a modern értelemben vett nemzeti államok országhatárai jelentenek. A kétfajta kultúrakör tehát lényegesen eltér egymástél. A« egyiknek alapja társadalmi berendezkedés és műveltség, tehát jórészt szellemiekre támaszkodik, a másiknak anyaga pedig majdnem százszázalékig materiális és ezt a földből előkerülő leletanyag szolgáltatja. Az etnológia az egységes szellemi kultúrák határait keresi, amelyeken belül különböző fajtájú és nemzetiségű népek is helyet foglalhatnak, az ősrégészet pedig éppen a nemzetiségi, tehát politikai határokat igyekszik megvonni. Hogy a kettő mennyire nem azonos, példaképen utalunk Bulgáriára, amelynek népe fajilag és nemzetiségileg türk, kultúrában török-szláv és nyelvében majdnem kizárólag szláv. Az a tény tehát, hogy mind a két tudományág kultúrakörökkel dolgozik, nem azonosságra, hanem csak hasonlóságra mutat, annál is inkább, mert az etnológiai kultúrakör valójában szintézis, az őskori kultúrakör pedig egy analitikus, részekre bontó kutatás eredménye. Egv természettudományi hasonlattal azt is mondhatnánk, hogy az egyik lehet keverék, a másik ellenben vegytiszta. Ennek alapján a két tudományág eredményeit sohasem 1 W. Schmidt—W. Koppers i. m.