Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157

174 SZENT-IVÂNYI BÉLA. siti Franckét a város és a Felvidék állapotairól ; elsősorban arról, hogy többen vannak olyanok Selmecen is, akik Halléban tanultak. Voigtról nem maradt semmiféle irodalmi hagyaték vagy feljegyzés.1

Az egyház belső életében folytatott csendes munkássága mindenesetre abban a szellemben folyt, melynek képviselőjeként annakidején Erdélybe küldték s mellyel továbbra is érintkezésben maradt. Mint neves pedagógus, nem lehetett számára közömbös a selmeci gimnázium sem. Ezt azonban éppen odaérkezésének évében fokozták le, a városbeli jezsuiták pedig a protestáns papság minden lépésére vigyáztak. Tót paptársa, a Halléban tanult Andricius Izsák, ki egyébként Pilarik veje volt, úgy látszik, nem volt a hallei lelkészideál megvalósítója. Homo valde levis animinek mondották később és Voigt szerint sem maradt meg sok nála abból, amit ott tanult. Ügy látszik, Hellenbach és Voigt hatására elvbarátjuk kerül 1724-ben az iskola élére Gribeck István személyében, aki az egykorú konzervatív támadások szerint ellensége volt a wittenbergieknek. Halléban Breithaupt tanítványa volt Pellio Sámuel, aki az iskolánál 1710—1746-ig viselte a conrectori tisztet. Voigt róla is, mint elvbarátról ír Haliéba. Az algimnáziummá lefokozott iskola belrendjében határozott pietista nyomokat is találunk 1737 után Turcsányi Dávid rektorsága alatt : ettől kezdve vezetnek iskolai jegyzőkönyveket a tanulók viszonyairól. Bát város lelkésze, Valentini János, a század elején összeköttetést tart fenn Franckeval. Az 1705-ben Halléban tanuló Strba György Egyházas-Maroth honti faluban lett lelkész, majd Szent-Antalra került és a nagyhonti esperesség conseniora volt. Ilyen minőségben vett részt a rózsahegyi zsinaton ; itt azonban nem szerepel a pietizmus védői között. Az Aszódon működő Bertos András, mint Bél tanítványa került Besztercebányáról Haliéba 1711-ben. Aszódon esküt kellett letennie, hogy nem pietista. A pietisták ellenségeinek véleménye szerint azért halt meg fiatalon 1725-ben, mert esküje ellenére terjesztette a pietista elveket. A Szepesség lengyel fennhatóság alatt levő városaiban az evangélikusok helyzete nem volt könnyebb, mint más városokban.2

Bákóczi mozgalmainak hatása azonban itt is érezhetővé vált. A szepesi városi, majd a felsőpoprádvölgyi 1 Händel V. levele. Selmecbánya, 1906. júl. 25. Gragger Archiv (II. 55.) Berlini Magyar Intézet, 2 Bruckner Gy. : A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. I. k. Bp. 1922.