Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157

A PIETIZMUS MAGYARORSZÁGON". 173 ortodoxia fellegvárát, Wittenberget. Hogy „jobb alapokat szerezzen", ismét kiküldték, még pedig Wittenbergbe. Az említett 1729-ben megjelent pietistaellenes irat felháborodva írja, hogy újra Hallébe ment, majd Berlin mellett kapott állást. 1730—33 között mégis Botfalván lelkészkedik, megfordul több nyitrai faluban, Dormonyban, Kasztolnán, az ezeknél nagyobb Krajnában pedig 17 évig lelkészkedik. Hajta kívül csak Nógrádi Mihály kerül Halléből Nyitramegyébe ; miután Halléban tanított is, Pritrzsdben lelkészkedik 1736 és 1747 között. Trencsén megyében korán mutatkoznak pietisták. Kermann megválasztása ellen tiltakozó és Rózsahegyen pietistaként szereplő Major Pál az akkoriban jelentős Puchón volt lelkész, Bél és Rabacher társaságában Halléban tanuló Andricius Mihály Rajec lelkésze lett 1705-ben, Bicsén pedig Miletz működött Pozsonyba való meghívatása előtt. A nagyobb bányavárosok mindegyikében működnek pietisták. Besztercebánya szerepe már ismeretes. Körmöcbányán az innen Pozsonyba kerülő Kéler Zsigmond és Klein Mihály lelkészkedett 1748-tól 1754-ig. Selmecbányán élt, mint tudjuk, Spenert követő Pilarik István püspök 1710-ig. 1716-ban az egyik megüresedett német lelkészi állásra Bél Mátyást hívták meg. Báró Heilenbach János Gottfried egész levelezést bonyolított le Pozsonnyal Bél megszerzése érdekében. Nem lehet véletlen, hogy a Pozsonyból eltávozni vonakodó Bél helyett Selmecre az erdélyi pietizmus életében jelentős szerepet játszó németországi Voigt Kristóf került. Francke ajánlatára juttatták az erdélyi pietista körök Nagyszebenbe, hogy ott, miután hasonló megbízatást végzett már Teschenben, az iskolát hallei mintára szervezze át. Mint alább látni fogjuk, a konzervatív körök áskálódása miatt 1713-ban száműzték. Bécsbe ment, valószínűleg támogatójának, Huesmann von Rothenfels Jánosnak révén, aki nagyszebeni polgármester és az erdélyi szászok bécsi megbízottja volt. Nyilván a bécsi protestáns követségek alkalmazottjai által alkotott pietista kör közvetítésével jutott a halleiakhoz vonzódó Hellenbach Voigt hoz. Selmecen a német egyház ügyeit 1732-ben bekövetkezett haláláig intézte. Miután a bányavárosok vallásgyakorlata korlátozott volt, nem számítódván artikuláris helyeknek, Selmecen is sok baj volt, különösen ha a pap a város területén kívül merészelt funkciókat végezni.1 Voigt hűséggel érte-1 Breznyik J. : A Selmecbányái ág. hitv. ev. egyház és lyceum története. Selmecbánya, 1883.