Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157

168 SZENT-IVÂNYI BÉLA. nak fogta pártját, mivel Kermann, aki a lázadóknak minő­sítettek zsinatán elnökölt és megáldotta Rákóczi zászlóit, Rákóczi hívének számított. Ez a politikai exponáltsága hatalmát nagy mértékben korlátozta. Székhelye Miaván, Pozsonytól messze feküdt. Mindezek a körülmények veszély­telenítették a pozsonyiak szempontjából. Utódja, elfoga­tása után (1737), Mohi Illés modori lelkész nem vett ugyan részt a pozsonyi pietisták tervszerű munkájában, de nem tartozott a wittenbergi ortodoxok közé. 1705-ben Halléban tanult. Bél Breithaupt elnöklete alatt tartott teológiai érte­kezéséhez, amely egyébként a Besztercebányára készülő Bél dogmatikai állásfoglalását volt hivatva dokumentálni, üdvözlő verset írt. Pozsony közelében levő Modoron 1714 óta működött. Püspökké választásakor a beiktató-beszédet Rabacher tartotta. Érthető ezek után, hogy 1739-ben a konzervatív turóci esperesség papjai előtt tisztázni kény­telen a pozsonyi pietista iratokat tótra fordítgató Miletz Illéshez való viszonyát.1 Természetes, hogy az új püspök, aki 1761-ig állt a dunáninneni kerület élén, nem okozott a pozsonyiaknak semmi nehézséget. Bél utódja 1749-ben Kéler Zsigmond lett, a pozsonyi gimnázium és a jénai egyetem tanítványa. Kétségtelen, hogy a pozsonyi körbe teljesen beleillett, bár felfogásáról közelebbit nem tudunk.2 6t követte Ribinyi János, Bél tanítványa, aki szintén Jenában tanult. A 40-es években ugyanis az osztrák örökösödési háború nehézzé tette Halle látogatását, bár politikai okokból való betiltása később következett be. Talán ebben is magyarázatot nyer az a körülmény, hogy a magyar pietizmus nem vette fel a túl­zóan moralista, sokszor képmutató jelleget, mely a frisses­ségét elvesztő hallei irányzat kinövéseiben éppen a század második felében kezd mutatkozni. Jénai tanulmányai után Ribinyit, mint a soproni gimnázium rektorát a hivatalos egyházi tanítástól való eltérés miatt heterodoxiával vádol­ták. Pozsonyban való megválasztása, ahol a Sopronhoz való közelség révén tudhattak a vádaskodásról, azt mutatja, hogy pietista szellemű eltérésekről lehetett csak szó. Mint historikus csatlakozott a pozsonyi tudós körhöz. Egyház­történetében a pietizmusról, melyet csak a rózsahegyi zsinat­tal és Burius besztercebányai szereplésével kapcsolatban 1 Stromp J. i. m. 617. 1. 2 Életírója szerint : „Er war auch ein sonderlicher Tröster der Armen und Kranken, deren er sich treulich annahm." Schmied— Markusovszky i. m. II. 44. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents