Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157

A PIETIZMUS MAGYARORSZÁGON". 167 hallei köröket a magyar eseményekről. A pozsonyi tanárok hírnevére jellemző, hogy Csehországba is hívják. Bár érzi. hogy az eszme érdekében oda kellene mennie, ezzel a megokolással : „Elsősorban a hazának (Vaterland) tartozunk szolgálni s ezt nem szabad elhagynunk, ha szüksége van reánk", inkább otthon marad. Halléban tanult és az ifjabb Franckeval összeköttetésben maradt Fischer János Mihály és Matern Kristóf is. Utóbbi — aki a dunántúli pietisták kedvelt állomáshelyéről, Nemes-Csoóról került Pozsonyba — Rabacher elköltözése után lelkész lett. A Halléban végzett volt pozsonyi tanulók álláshoz juttatásában célszerű utánpótlás nyilvánul meg. Beer lelkésszé választása után 1747-ben Tomka Szászkv lett a rektor, akit a conrectorságban Pesch ko Mihály követett. Ez Besztercebányáról származott, Burius és Bél tanítványa volt, Pozsonyban 1722 óta működött s a conrectorságot 1757-ig viselte. A rektori székben Tomka-Szászkyt 1760-ban Benczúr József váltotta fel. Egyetemi tanulmányait Halléban és Jénában végezte. 1755-ben Késmárkon rektorrá választották s ott a pietizmus pedagógiai realizmusa szellemében reformálta az iskolát. Mint jeles pedagógust és történészt hívták meg Pozsonyba. Tíz év múlva Késmárkra ment vissza, de 1776-ban visszakerült Pozsonyba városi tanácsosnak. II. József a m. kir. kamara levéltárnokává, majd bécsi könyvtárnokká nevezte ki. Hagyományos szokás volt ekkoriban, hogy a rektorokat lelkésszé választották. így tettek Pozsonyban is. Az iskola vezetői tartották tehát az egyház ügyeit is kezükben, ennélfogva Pozsony egyházi életében is ugyanaz a vallásos irány érvényesült, mint az iskolában. A pietista papok működését elősegítette az a körülmény, hogy a város erősen védelmezte egyházi ügyeinek autonómiáját. 1725-ben megjelent egy pasquill, majd egy gúnyos vers a pozsonyi pietisták ellen, de az egyház vezetősége elcsitította a gúnyolódást,1

Csak így lehet megérteni, hogy éppen Kermann kerületében alakulhatott ki mindjárt kezdetben erős pietista kör. Egy Haliéba írt értesítés szerint, állítólag Kermann veje, Mathesius, a katolikusoknál arról beszélt, hogy a pietizmus meg nem engedett szekta és ennélfogva nem részesül az evangélikusok törvényes jogaiban.2

Kermann és a pozsonyi egyház között Bél lelkésszé választása után viszály is tört ki. Bél tiltakozott a püspöki látogatás ellen. A kormány a pozsonyiak-1 Marth levele Franckehoz. 1724. okt, 2. Staatsb. Berlin. 2 U. a.