Századok – 1935
Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157
100 SZENT-IVÂNYI BÉLA. tudomány modern műveléséhez is az alapismereteket Halléban szerezte meg. Háromévi kinntartózkodás után 1708-ban a besztercebányai iskola conrectora lett.1 Haliéból való meghívása egy évvel a rózsahegyi zsinat végzései után érthető felháborodást keltett. Szirmay Miklós elítéli Burius János választását, „mely által egy fészke leszen Besztercebánya a pietizmusnak". Felszentelése elé akadályok nem gördültek, mert ezt a Spener-követő Pilarik István püspök végezte el. Az iskolánál való működése második évében már megkétszereződött a tanulók létszáma. Felhasználva a Rákóczi alatti szabadságot, a grammatikai fokon tmterjedően bölcsészetet, történelmet és földrajzot tanított, sőt a pietista lelkészképzés eszméi szerint a felsőbb éves tanulóknak alkalmat adott a prédikálásra is. A pietista hittan-irodalom átültetését is megkezdte. Első munkája Francke vejének, Freilinghausen hittanának magyarra való fordítása : a Compendium, amelyet „az igaz keresztényi életre való rövid és együgyű vezérléssel" bővített meg. A Francke-intézmények nyomdája adta ki 1713-ban. Munkáját Torkos Andrásnak, a Győrött működő pietista lelkésznek ajánlotta, aki az új vallásirodalom egyik legtevékenyebb művelője volt. Elöljáró beszédében tartózkodó óvatossággal kitér a súlyosnak mondott okok felsorolása elől, melyek könyve kiadására bírták; csupán azt hangsúlyozza, hogy az efféle gyakorlatias valláskönyvekben nagy hiány van. Gyakorlati, valláserkölcsi tevékenykedése mellett megindul tudományos működése is, mellyel már az újkor embere lép a magyar kultúra színpadára.2 Nagyarányú munkássága azonban már Pozsonyban folyik le, ahová 1714-ben költözött át. Rektori hivatalát, melyet 1710-től viselt, Simonides János fia, Pál vette át ; semmi nyoma sincs azonban annak, hogy Spenert követő atyja nyomdokain haladt volna. Csak 1745-ben akadt megint Jenában és Halléban képzett rektoruk Adami János Jakab személyében, aki később a papi hivatalt is betöltve, 1770-ig működött Besztercebányán. Katekizmusmagyarázatokat adott ki (Regensburg, 1751 és Pozsony, 1765) és megkísérli a vallásnak a fölvilágosodás 1 Haan L.: Bél Mátyás. Bp. 1870. (Értekezés a tört. tud. köréből.) 2 Dékáni K. : Bél Mátyás földrajza. Marosvásárhely, 1903. Hóman B. : Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bp. 1920. (A Szent István Akad. történelem-, jog- és társ.tudományi osztályának felolvasásai. I. k. 5. sz.) — Gárdonyi A. : A magyar történettudomány kezdetei. Protestáns Szemle 35. 1926. 361—72. I. — Losonczi Z. : Bél Mátyás és a magvar tudománv. Bpest. 1927. — Hóman—Szekfű : Magyar történet. VI. köt. 330. 1.
