Századok – 1935
Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157
158 SZENT-IVÂNYI BÉLA. szembetűnőbb, hogy a fülgyónás megszűntetését kérik. Modorban megtartott előkészítő tanácskozásaikon jelentős szerepet vitt a Franckéval levélbeli összeköttetésben levő Ehrenreich Weissbeck János és a zsinatra küldött képviselőjük Mittuch Ádám batizi pap lett, aki ott a pietizmus nyilt védőjeként mutatkozott. Kermann támadásaival szemben legelőször Burius János besztercebányai lelkész — Francke lipcsei ismerője, kinek öccse 1703-ban Halléban tanult — szólalt fel a pietizmus védelmében. Védelme a pietista eszme helyes történelmi értékelésére irányul. Megkísérli, hogy az elismert Arndt és Spener tanításának a pietizmussal való azonosságát kimutassa. A zsinatot rendkívül meglepte, hogy tekintélyes férfiak védik a halleiakat. A világiak közül a hazai protestánsok érdekében a külföldi protestáns udvaroknál is többször megforduló Szirmay Miklós kifejtette, hogy Svédország királya nem kedveli az új irányt és üldözendőnek véli itthon is a pietizmust. Jánoky Zsigmond, Thököly egykori vezére és Rákóczi bizalmasa nem tartja olyan veszedelmesnek a pietizmust, mint Szirmay, mert csak „privata opinio" és nem „doctrina". A papság képviselői közül csak ketten állottak Mittuch és Burius mellé : Major Pál puchói lelkész és Plathy András. Kermann azt követelte, hogy hivataluktól fosszák meg mindannyiukat, azonban a zsinat ebben a lelkiismereti szabadság megsértését látva, az ügy barátságos elintézését javasolta. A vádlottak végre azzal a kijelentésükkel nyugtatták meg a kedélyeket, hogy az ágostai hitvallás és a szimbolikus könyvek alapján állva a németországi pietisták túlzásait elítélik. A zsinat a pietizmust az aláírások után külön cikkelyben ítélte el, kimondván, hogy minden eretnekséget és szektát kárhoztat és azokat a magyarországi evangélikus egyházakból örökre kitiltja, jelesül pedig a pietizmust, minden kinövésével egyetemben. Az ortodox tanok védelmére a zsinat behozta a püspökök cenzúrázó jogát, melynek alapján a vallásos könyveket kiadatásuk előtt a kerület püspöke két tudós emberrel megvizsgálni volt hivatva. A pietizmus szigorú felfogásának és az új papi ideált felállító mozgalmának ad igazat a világiak panasza, mely a papság társadalmi és hivatali magatartásában hibákat talált : eseteket tudnak, midőn a pap megtagadta az egyházi szolgálatot, ha nem kapott stólát. Az egyes kerületek élére világi és egyházi konzisztóriumokat állítottak. Az egyháziak összeállításánál a pietistákat teljesen mellőzték, csupán az említett, kátéjában Spenert követő Simonides János került Kermann mellé.
