Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 1

18 S ZENT-IVÁN УI BÉLA. zusaival a német irodalom fejlődésében fontos jelentőségre téve szert a moralizáló és pszihologizáló irodalmi tendenciák alapjává vált. Amint rokonság fogja össze a XVII. század mozgalmait, közös lelki élmény és egymásbanyúló gyökérszálak képezvén a rokonság alapját, a magyarországi pietizmus forrásai sem találhatók kizárólag Halléban és esetleg a halleiak közvetítő működésében, hanem a fentvázolt egész történelmi folyamatban. 2. Az egyházi ortodoxia ellenzéke Magyarországon a pietizmus előtt. A kialakuló, lassan formálódó nyugateurópai vallási mozgalmak minden fázisában megjelent a magyarságnak egy-egy képviselője, hogy szomjas lélekkel magába szívja az új eszméket és érzéseket. A spanyol-francia irányok inkábba könyv terjesztő erejével jutnak katolikus köreinkbe ; a protestáns ortodoxiaellenes mozgalmak Angliában, Hollandiában és Németországban időrendben is egymásután felbukkanó formái sok magyarnak váltak személyes élményeivé és sokakat töltöttek meg a küldetés kényszerítő érzésével, hogy hazájukba vigyék az új irányokat megismert alakjaikban. Amint Nyugaton az angol kálvinista egyház puritánus mozgalmaiban sürgetik először az áhítatosabb belső .elki élet fontosságát a dogmatikával szemben és a presbiteriánus törekvések szállnak szemben a püspöki csontosodó szervezkedéssel, úgy nálunk is az ő tanítványaiknál bukkanunk először a reformok vágyára. A puritánus politikai és szociális törekvések nem érdekelték őket, annál mélyebben hatott rájuk az Angliában új lendületet kapott elmélyülő vallásosság. Érdeklődésüket az új angliai mozgalmak ránt a Hollandiába száműzött puritánusok, elsősorban Amesius keltették fel. 1638-ban Tolnai Dali János tíz magyar társával szövetséget kötött Londonban, az új elvek érdekében. Mint sárospataki tanár rendszeresekké tette a házi áhítatossági gyakorlatokat, az anyanyelvi tanítást, reformátori elveken alapuló érdekből, a latin és görög rovására szorgalmazta ; le akarta törni az erőre kapó skolasztikus teológia és filozófia túlzó részletességgel való tanítását és az iskolai vitagyakorlatokon a polémikus irányú tételek mellőzésével az erkölcstan köréből tűzött ki tételeket. Előadásain Amesius munkáit fejtegette. A francia Ramus Petrus „természetes" logikáját tanította, mely „a skolasztikus homálytól" akarta a gondolkozást megszabadítani.