Századok – 1935
Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 1
16 S ZENT-IVÁN УI BÉLA. A teológia területén a pietizmus már alapelvei miatt sem tehetett szert vezetőszerepre. Hatásai inkább általános vallásos impulzusaival függnek össze, mintsem egy céltudatos, metódikus munkával. Praktikus céljai miatt hiányzott nála a megfelelő ezirányú koncentráció. Az evangélikus teológia fejlődésében a felvilágosodás teológiája jelenti a vezető irányt. A pietizmus nem parallel jelenség mellette, hanem többé-kevésbbé előharcosa. A felvilágosodás a teológiát felszabadította a túlzó legalizmustól. Alapeszméje a kereszténység lényegének felkutatása volt. Egy bibliai kereszténységet akart teremteni, meg akarta a krisztusi tanokat egyrészt a zsidóság eszméitől, másrészt^ a keresztény egyházak tudós képzeteitől szabadítani. Az Újtestamentumhoz való fordulást a pietizmus készítette elő, mivel ez az ortodoxiával szemben egész jellegében inkább az Újszövetségre koncentrálódott. Istenképe cristocentrikus : az azt jelenti, hogy az isteni jogrend és szeretet közti dualizmus, amely az ortodoxia előbb ismertetett satisfactió tanában kifejeződött, az isteni szeretet erősebb kiemelésének javára háttérbe szorult. Ebből a szempontból lett irányjelző a teológia vezető áramlata számára, sőt később Schleiermachernél is éreztette hatását. A pietizmus kétségkívül egyike azoknak az eszmeszálaknak, amelyek a felvilágosodás neve alatt egy új kultúra kiépítése céljából a század folyamán lassan összefonódtak és a multat kritika alá véve, az észre és a tapasztalatra támaszkodva, segítették elő az új világkép kialakulását. A felvilágosodás sokszínű eszmekomplexumába utalja mindenekelőtt az érzelmi tapasztalatoknak hangsúlyozása, melyet az irracionális vallási képzeletek között irányadónak tekint. Bár gyökérszálai a bárok misztikus világából erednek, ennek extázisba futó vallásosságából határozottan kivezet. Vallásossága az egész életet szabályozza, nem csak a hevületek pillanataiban él. Éles reakció az ortodoxia ellen, az egyházról való új felfogást magáénak vallja, amennyiben azt az egyének szabad egyesülésének tekinti. Bevezeti az észszerű gyermeknevelést, az átadandó kultúrának praktikus kiválasztására törekszik, sürgeti az anyanyelven való tanítást és igehirdetést, ápolja az új tapasztalati tudományokat : az orvostudományt és a tapasztalati alapon revízió alá vett geográfiát és megalapítja a reáliskolákat. A keresztény ideál érvényesülésének minél nagyobb körben való elterjesztését sürgeti és számos jelét adja a népnevelés szorgalmazásában és jótékonysági intézményeivel, hogy a köz-
