Századok – 1935

Szemle - Rapcsányi Jakab: Baja. Ism.: Vácz Elemér 124

SZEMLE. 125 671 1. A munka a városi monográfiáknak abba a sorozatába tartozik, amelyről néhány ismertetés folyóiratunk hasábjain is megjelent már. Ezek a kritikák mind a legnagyobb megütközéssel, sőt felháborodással emlékeztek meg arról a vállalkozásról, amely nem törekszik tudományos színvonalon mozgó helytörténeti művek kiadására és egyáltalában nem fordít különösebb gondot arra, hogy a megjelenő művek szakemberek tollából kerüljenek ki. A tudományos szempontok következetes mellőzésének láttára azt kell hinnünk, hogy a vállalkozás legfőbb — talán egyetlen — vezérelve anyagi érdek. A legújabb monográfia pedig, a korábbi kötetekkel szemben kifejtett igen éles és súlyos kritikák ellenére, nemhogy haladásról nem tanúskodik, hanem benne az üzleti szempont még dominálóbb szerephez jutott, így, hogy •— mást ne említsünk — a könyv teljes egynegyedrészét „Személyi adattár" címen a bajai polgárok személyi adatainak felsorolása foglalja el, bizonyára az illetők megfelelő anyagi ellenszolgáltatása fejében. Ha már a kiadó, csak az anyagi szempontokat tartván szem előtt, nem tud különbséget tenni a rosszul megírt és jól megírható helytörténeti munkák között, működésének káros voltára pedig nem hajlandó ráeszmélni, sajnálkoznunk kell, hogy találhat jóhiszemű szerzőket, akik odaadják nevüket vállalkozásához. Mert az ilyesféle munkák egyáltalán nem válnak dicsőségére sem a szerzőknek, sem az illető városoknak. Az előttünk levő kötet szerzője — egyébként orvos— 1927-ben megírván Jánoshalma történetét, amint a bevezetésben említi, kutatásai közben kapott kedvet Baja történetének a megírására. Ugyanitt jelzi azt is, hogy nagyobb igényű monográfia elkészítésére törekedett, mint azok, akik eddig a város múltjával foglalkoztak. „A magam részéről teljesebb munkára törekedtem. Történeti okiratra, mely ha nem is sorozható a nagy monográfiák sorába, de intentiója az." A könyv áttanulmányozása után, sajnos, nem állapíthat j ük meg, hogy a szerző elérte távoli cél j ait ; az intenció nem pótolj a a munka igazi értékét. Az öt részből álló munkának csak az első és részben a második része foglalkozik a város történetével. Az első rész „az őskortól kezdve a középkor eseményein végighaladva, a város összes mozzanatait felöleli, az újkor történetét is belefoglalva". Kiemelhetjük e részből, hogy a város lakossága a mohácsi vész előtt színmagyar volt. A XV. század folyamán került Baja a Czobor család birtokába és kezén is maradt az utolsó Czobor haláláig, 1771-ig. Nagyon gyér ismertetést nyújt R. a földesúr és város viszonyáról. Adatait általában feldolgozott munkákból és adattárakból meríti, amelyekből hosszabb részleteket is lenyomat ; pl. 40, 120, 249. 1. Eltér ettől némileg a török hódoltság leírásánál, majd a következő időknél, ahol a viszonyokkal nemcsak elég részletesen foglalkozik, hanem közöl több eddig még kiadatlan levelet, kiváltságlevelet, összeírást, valamint a földesúr és a város polgársága között a birtokviszonyokra vonatkozó contractust is, a latin kifejezéseknél oly hibákkal, amelyek aligha tulajdoníthatók a nyomda felületességének. (Pl. 67. l.-on : „pretiosis favoribus Igratia (!) comendati manimus Ex Grali Congne (!)", „servi oblgmihumillimi notas (!) cottus Bacsiensis". Az is különös, hogy amíg a 95. l.-on levő magyar folyamodvány rövidítéseit feloldja — így pl. „kelmetekért" után zárójelben odateszi : „kegyelmetekért" —, addig a négysoros latin szövegben ilyen hajmeresztő értelmetlenségeket is lenyomat : „Ad . . . Bacsiensos Duos(!) Dominos" ós „Perl (!) Bajae 8-va Április . . . Intra Screipt". (!) Ez a néhány adat azonban legkevésbbé sem feledteti a város történetének — korszakokra való tekintet nélkül — szaggatott, széteső, közhelyekben, közismert és általános részekben bővelkedő előadását. Azok a