Századok – 1935

Szemle - Rapcsányi Jakab: Baja. Ism.: Vácz Elemér 124

124 SZEMLE. ben, annak sajátos viszonyaiban és történetében gyökerezve, az összeomláskor nagyban-egészben készen állott a tudományos, irodalmi és művészeti élet önálló folytatásához szükséges organizmus, addig a felvidéki magyarság kultúrája, az egységes magyar kultúrának ez a része, az új államhatárral levágatván az anyatörzsről, táplálék hiányában, gyökértelenül lassan hervadni, pusztulni kezdett. Gyökereket, életerős hajtásokat máig sem tudott ereszteni. A tudományos történetírás teljes hiánya a legfeltűnőbb. Ez annál különösebb, mert hiszen közismert, hogy a nagy nemzeti csapások mindig felkeltik a közönség történeti érdeklődésót, amikor az emberek a sivár jelen számára a múltban keresnek vigasztalást s a múltból akarnak erőt meríteni a felemelkedéshez. A felvidéki magyarság ilyen igényei mindeddig kielógületlenek maradtak, még egész dilettáns próbálkozásokról is alig van tudomásunk. Kétségkívül oka ennek az, hogy a Felvidék minden magyar történelmi mű elől hermetice el van zárva s ha valakiben szunnyadoztak is volna ott történetírói hajlamok, magára hagyatva, tájékozatlanul nem merte azokat életre kelteni. Tavaszi ugaron őszkor elhullott magból kelt gyenge hajtás csak H.-nak előttünk fekvő munkája is, mégis örülnünk kell neki, mert talán új vegetáció kezdetét jelenti. Az óvatos „Érsekújvár múltjából" cím dicséretreméltó törek- I vést takar. H. Érsekújvárnak, ennek a híres magyar végvárnak zaklatott életét mondja el alapításától lerombolásáig s nyilván azért adta könyvének ezt a címet, mert maga is érezte, hogy amit nyújt, az nem a története Érsekújvárnak. Az „Érsekújvár múltjából" valahogy úgy viszonylik Érsekújvár történetéhez, mint Anonymus krónikája a honfoglaláséhoz ; érdekes mozzanatok vannak benne elmondva röviden, majd jelentéktelen események, olykor nem is odatartozók, hosszadalmasan, de azt, hogy miből és hogyan épült a vár, amelyről 300 oldalon beszél, kik ós hogyan éltek benne és környékén, mi volt a körülötte másfélszázadon át folyó harcnak a hatása emberekre és a vidékre, röviden, milyen volt Érsekújvár története, nem tudjuk meg, legfeljebb csak sejtjük itt-ott a könyvből. Pedig H. sokat olvasott, Istvánffytól, Bél Mátyástól kezdve a Levéltári Közlemények legújabb évfolyamáig. Ám ennek dacára tudományos fegyverzete alig éri el a mult század hatvanas éveinek a mértékét s a könyv jegyzetei alapján azt hihetné az ember, hogy a szerző nincs tisztában a levéltári kutatások fontosságával. H. ugyanis csak az esztergomi prímási és káptalani levéltárakból használt fel néhány iratot. Nagyon sajnáljuk ezt, mert a Buda eleste után az esztergomi érsek által alapított, majd a királynak átadott és a Rákóczi-szabadságharc után lerombolt, tehát tipikusan török hódoltságkori Újvár rendkívül alkalmas lett volna arra, hogy történetében a törökkori magyar végvár születése, élete és halála megrajzoltassék. Folyóiratunkban e hiányokra rá kellett mutatnunk. De ha úgy nézzük a könyvet, hogy H. nem a magyar történettudományt akarta vele előbbre vinni, hanem a felvidéki magyarság történeti érdeklődését kívánta valamelyest kielégíteni, akkor azt kell mondanunk, hogy nem végzett hiábavaló munkát és elérte célját. Ez esetben az „Érsekújvár múltjából" a magyar kultúra számára többet jelent, mint ha szerzője mintaszerű értekezést írt volna a törökkori magyar végvárakról. Kár, hogy a kettőt együtt nem tudta megoldani. Ploidell Ambrus. Rapcsányi Jakab: lSaja. (Magyar városok monográfiája. XIV. k.) A magyar városok monográfiája kiadóhivatala. Kiadótulajdonos : dr. Ladányi Miksa. Budapest,VII. Dohány-u. 84. Budapest, 1934. 8°.