Századok – 1935

Szemle - Haiczl Kálmán: Érsekújvár múltjából. Ism.: Pleidell Ambrus 123

125 SZEMLE. Ill Schönhengst helységre és az iglaui nyelvterületre utal. Foglalkozik még H. a nyelvterület néprajzával is. Nem szándékozván azonban ezt egészen feldolgozni, csupán példákat hoz fel a néphit egyes jelenségei köréből annak bizonyítására, hogy ezek is a Szudéták vidékére utalnak. Szerző a történeti igazság kiderítésére törekszik s ezért megállapításaiban óvatos, szinte aggályoskodó. Forrásmunkáit lelkiismeretesen felhasználja, köztük több magyarnyelvű művet is. A történeti rész megírásához Ernyey József múzeumi főigazgatótól nyert útbaigazítást ; neki köszöni e rész átnézését is. Munkájához néhány jellemző képet, nyelvtörténeti térképet és az egyes nyelvi jelenségek feltüntetésére több grafikont csatol. Könyve határozottan nyereség a tudomány számára. Mivel külföldi írók a Felvidék településével ismételten foglalkoznak mostanában, kívánatos lenne, hogy kutatóink a felvidéki magyarság települési viszonyainak több időt szentelnének s így megakadályoznák annak feledésbe merülését, hogy a magyarság is végzett kultúrmunkát a Kárpátok lejtőin. Relkovic Néda. Dvihally Anna Mária: A biulai szöllőmíívelés története. (Dornanovszky S. : Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 4. sz.) Budapest, 1932. 8°. 126 1. Az értekezés végig kíséri Buda szöllőművelésének egész múltját. A jólét bizonyos fokát elért kereskedő és ipart űző polgárok már a város életének első századaiban megteszik az első lépéseket a környékbeli dombok beültetésére. Bortermelő lázuk árendás földekre is kiterjeszkedik és virágzó szöllőtermelésük neves lesz az országban. Károly Róbert is, a Vencel-párti Buda ellen indulván, szöllői letárolásával vél érzékeny csapást mérni a város falai közé szorult budaiakra. A többszöri csapást kiállt szöllőkre igazi romlást a felszabadító háborúk hoztak ; a török kor e tekintetben korántsem jelentett oly nagy visszaesést, mint gondolnók. A második fejlődési időszak az 1686 utáni évekkel indul meg. A lakosság kicserélődésével megváltozott a szöllőgazdálkodás arculata is. Az új telepes rácok kis dominiumokban rendezkednek be és a budai jó vörösborokat is ők honosítják meg, a korábbi kizárólagos fehér fajokkal szemben. A XVIII. századi viszonyokról, művelési módokról, dülőbeosztásokról a tanácsi jegyzőkönyvek alapján részletes tájékoztatást nyújt a szerző. Ez az idő azonban már a hanyatló kor kezdete. Borhamisítások gátolják az amúgy is nehézzé váló értékesítést. Végezetül a filoxera pusztítása zárja be a hosszúóletű virágzó szöllőkultúra kapuit. D. a rendelkezésére álló forrásanyag szerint a XVIII. századi állapotokat részletesebben, a megelőző idők képét vázlatosabban rajzolja meg. A középkori állapotokat jórészt Salamon Ferenc monográfiája és a budai jogkönyv alapján jellemzi; a második részben a már említett tanácskönyvek és az 1789-i összeírás szolgáltatják az előadás anyagának nagy részét. Javára lett volna a dolgozatnak, ha a szerző a termésórtékesítésekre vonatkozóan szélesebb alapokra helyezi előadását és kiterjeszkedik az országos viszonylatokra, lehetőleg adatokat megemlítve, nem — mint teszi — általánosságban. Ekkor volna ugyanis látható, hogy vájjon mennyi hasznot nyújtott még a nehéz értékesítés mellett is a szöllőgazdálkodás. E szélesebb horizonttal talán nem volna érezhető a dolgozaton az az igénytelenség, amely így többé-kevésbbé megüli. Gerendás Ernő (Róma). Haiczl Kálmán : Érsekújvár múltjából. Érsekújvár, 1934. 8° IV + 321 1. A trianoni béke az elszakított Felvidék magyarságát kulturális téren rendkívül válságos helyzetbe sodorta. Amíg Erdély-