Századok – 1935

Szemle - Hanika; Josef: Ostmitteldeutsch-bairische Volkstumsmischung im westkarpatischen Bergbaugebiet. Ism.: Relkovič Neda 122

122 SZEMLE. együttműködését is szépen megvilágítják — a nélkül, hogy kifejezetten jellemezni akarnának, egy-egy helyzet vagy beszélgetés leírásával igen jól karakterizálják e korszak egyes exponált alakjait. Például nagyon jellegzetesek azok a benyomások, melyeket József főherceg Károly királynál tett látogatásai, illetőleg a királyi kihallgatások után feljegyzett s egy rövid találkozás véletlenül éppen elég színtelen leírása mögött is kirajzolódik az öreg marsall, Hindenburg nemzete és császára fölé magasodó emberfeletti alakja. S végül a hadtörténelmen túl a politikai történet is hálás lehet azokért az adalékokért, melyeket a rettenetes nyomás alatt megrendült monarchia testében, belső szervezetében megindult lassú erjedés, majd a rohamos összeomlás lefolyásáról e naplókból meríthet. Ennyi érték mellett nem akarunk e hatalmas munkával szemben mellőzhető kifogásokat támasztani, így csak futólag említjük meg, hogy a mű rendkívüli terjedelme (a hét kötet együtt több mint 5500 oldal) néhány — hasonló helyzetet vagy hangulatot festő — részlet, illetőleg néhány családi vonatkozású feljegyzés mellőzésével talán csökkenthető volt volna. E megjegyzésünk azonban természetesen nem kívánja csorbítani s nem is csorbíthatja e könyv kiváló érdemeit. József főherceg naplója a világháború magyarországi irodalmának kétségtelenül legnagyobbszabású alkotása, mely egyes, különösen sikerült lapjain e gigászi küzdelem számos momentumát már nem is a fotográfia, de valósággal a mozgófénykép hűségével és elevenségével vetekedő megrázó erejű leírásokban örökítette meg az utókor számára. Varga Endre. Hanika, Josef: Ostmitteldeutsch-bairische Volkstumsmischung im westkarpatliischen Bergbangebiet. (Deutschtum und Ausland. 53. sz.) Münster i. W., 1933. Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung. 8°. XVI -f- 139 1. Németpróna, Körmöcbánya és vidéke, továbbá Pálosnagymező német lakosságának származási helyét iparkodik megállapítani a szerző. Nehéz feladatra vállalkozott, mert e nyelvszigetek 6—700 éves multúak, sokféle hatás alá kerültek, s így tisztán nyelvészi alapon alig-alig lehetne megnyugtató eredményre jutni. H. jól ismeri e nehézségeket s éppen ezért a lakosság történeti múltját, szokásjogát is vizsgálat alá veszi, hogy a nyert eredményt nyelvtörténeti kutatásaival összevethesse és így legalább hozzávetőleg tudj on következtetni e nyelvsziget eredetére. A lakosság településéről szólva, külön foglalkozik a fal vak, külön a városok keletkezésével, a helységnevek eredetével, majd a lakosság szokásjogával, önkormányzatával. Az okleveles anyagot átkutatta, lelkiismeretesen kihámozva a szükséges adatokat; foglalkozott azután a kuttenbergi joggal, mely szerint Körmöcbánya ólt. Eredménykópen kimondja, hogy a telepesek nagy része a Szudéták vidékéről vándorolt be, mert a falubeliek települési módja, a körmöci polgárság eredete, a telepek neve erre a vidékre utal. E vizsgálódások után széles alapon kutatja a telepesek nyelvjárását. Behatóan foglalkozik ennek jelenségeivel, nevezetesen a sziléziai és bajor befolyással, a szláv szókincs hatásával, a tájszólások földrajzi eredetével, s külön Körmöcbánya nyelvjárásával, mely némileg elütő a németprónaitól. Széleskörű vizsgálódásainak az az eredménye, hogy a lakosság nyelve a keleti középnémet nyelvterületről való ; alapja a sziléziai nyelvjárás, mely idővel bajor elemeket szítt magába. A bajor hatás még a betelepülés előtt mehetett végbe, még pedig morva területen ; a betelepülés után bajor-osztrák bevándorlás folytán újabb elemek jutottak a nyelvbe. E hatás Körmöcbánya és vidéke lakosságának táj szólásán vehető észre, amely a morva