Századok – 1935

Szemle - József főherceg: A világháború; amilyennek én láttam. IV–VII. k. Ism.: Varga Endre 121

SZEMLE. Ill ebben a különböző egyházi természetű, kétségkívül bőséges forrásokon kívül, sok esetben már Szinnyei írói lexieonja is irányítóul szolgálhatott volna, — az elítélt papoknak a szabadságharcot megelőző irodalmi és közéleti szereplését vizsgálat alá venni és így megteremteni a logikus kapcsolatot előző működésük, az abszolutizmus alatti helyzetük, valamint a kiegyezés után alakult életsorsuk között. Ezt H. kevés fáradsággal, de igen sok, a magyar katholikus egyház XIX. századi történetére éles világosságot vető tanulsággal megtehette volna, ha az anyaggyűjtésnél a levéltári kutatás mellett az irodalom feldolgozására is hasonló gondot fordít. E kissé egyoldalú anyaggyűjtés, valamint néhány apróbb hiba dacára is H. munkája egyik legbecsesebb forrása a magyar katholikus egyház történetének a szabadságharc és az abszolutizmus idejében. Tóth László. József főherceg: A világháború, amilyennek én láttáin. (Napló és hivatalos akták alapján.) Az aktaszerű anyagot összegyűjtötte és összeállította v. Rubinthy Dezső. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Budapest, 1930—1933. IV—VII. kötet. 8°. 12 + 886 lap + 44 melléklet; 8 + 928 1. + 31 mell. ; 12 + 708 1. + 33 mell. ; 7 + 670 1. + 57 mell. József főherceg háborús naplójának, melynek a VII. kötet befejező részét képezi, első kötete 1926-ban, nyolc esztendővel ezelőtt hagyta el a sajtót. S bár a közbeeső időben e naplókról különböző folyóiratokban — így az első kötetekkel kapcsolatban a „Századok" hasábjain is már három ízben1 — megjelent részletes és kimerítő ismertetések után nem sok mondanivalónk maradt, mégis, ahogy ezúttal az utolsó köteteken végigtekintünk s ezzel kapcsolatban az egész művet magunk elé idézzük, nem mulaszthatjuk el, hogy még egyszer rá ne mutassunk ennek a hatalmas munkának nem mindennapi értékeire. A könyv több, mint amit a cím — „A világháború, amilyennek én láttam" — mond. Mert a naplórészletek, melyek valóban mintegy szubjektív képét adják a nagy küzdelemnek, egy, Rubinthy altábornagy által kiváló szorgalommal összeállított, a világháború fontos és kellő részletességű ismertetését tartalmazó szilárd keretbe vannak beillesztve, sőt a szöveg között, illetőleg a függelékben közölt jelentések, parancsok, helyzet-vázlatok, kimutatások, hadrendi beosztások stb. pillanatról-pillanatra feltárják az okokat is, melyek a naplójegyzések készítőjének felfogását, hangulatát stb. az illető helyzetben és időpontban előidézték. A munka tehát a háború szubjektív képét annak objektív képe mellett mutatja be s megmagyarázza, hogy valamely momentum miért látszott éppen akkor éppen olyannak ; s így sokszor megkapóan érzékelteti azt is, hogy dolgok, események, melyek ma, többszörös feldolgozás és több oldalról való megvilágítás után, egyszerűeknek, könnyen megérthetőeknek, határozott körvonalúaknak látszanak, milyen áttekinthetetlen, bizonytalan formában mutatkoztak akkor a legmagasabb beosztású (József főherceg a tárgyalt időben — 1916 december és 1918 november között — már hadsereg-, illetőleg hadseregcsoport-parancsnok volt), tehát legszélesebb perspektívával rendelkező hadvezetők és államférfiak előtt is. (Elég lesz talán, ha itt példaként csupán arra a zavaros, kusza és nehezen tisztuló képre utalunk, amely az összeroskadt orosz birodalom fegyveres erejének felbomlásáról a központi hatalmak főhadiszállásain lassan kialakult.) Másfelől a naplóbejegyzések — melyek a német és osztrák-magyar hadvezetés technikáját, az Oberste Heeresleitung és az Armee-Oberkommando nem mindig zavartalan 1 1927. 71—79. 1. 1929. 67—81. 1., 440—443. 1.