Századok – 1935

Szemle - Kincs Elek: Kölcsey a közéletben. Ism.: Varga Zoltán 120

120 SZEMLE. vétlen leírásokban és elbeszélésekben hűen szemlélteti azt a kort, amelyet ismertet, s ezzel nagy mértékben keltette fel a közönség érdeklődését a nemzeti mult iránt. Varga Johanna (Hegyeshalom). Kincs Elek: Kölcsey a közéletben. Szombathely, 1931. 8°. 59 1, A szerző Kölcseyt mint az élet cselekvő emberét óhajtja bemutatni és elsősorban országgyűlési küzdelmeit kíséri figyelemmel. K. mulasztással vádolja történetírásunkat e pályafutás kellő méltánylásának hiányáért, azonban tanulmánya után sem mondható el, hogy a hiány. Kölcsey közéleti tevékenységének kellő méltatása, most már megszűnt volna. A dolgozat nagy fogyatkozása, hogy a szerző nem képesa mű középpontjában álló egyéniséget korába, így közelebbről az 1832- 36. évi országgyűlés folyamába beállítani. A kép egészen mozaikszerű, az adatok lazán függenek össze és kimerítőknek sem mondhatók. De amint nem előnyös oldala a részletkutatásban való elmélyedés, éppen úgy nem árul el a felmerülő kérdések elemzésében sem jártasságot s előadásában általában a felszínen mozog. A dolgozat egyik fejezetében (VI. A szabadságért.) Kölcseynek a szabadságért vívott küzdelmével foglalkozik ; szép feladatként kínálkozott volna itt Kölcsey szabadságfogalmának meghatározása, mely hol egészen a rendi koncepció szellemében, hol a kora-liberálizmus erkölcsi alapokon nyugvó alakjára emlékeztetően jelenik meg. Éppen Kölcsey pályájának méltatása nem nélkülözheti az ily elvi alapvetést, ezzel azonban K. dolgozatában sehol sem találkozunk. Ehelyett egészen vulgáris meghatározások tűnnek fel több helyen ; különösen az említett VI. fejezet bővelkedik ilyenekben (liberalizmus stb.). Stílusa is több helyen csiszolatlan (az arisztokraták „slepphordozóiról", „külföldet majmoló főurakról", majd a „minden hájjal megkent ravaszság" és „raffinéria" útjáról stb. beszél); a jelenre vonatkozó utalásai néha erőltetettek és általában szükségtelenek. A függelékben К. a Kölcsey számára készült utasítást, az Országgyűlési Tudósítások Kölcsey távozására vonatkozó részét ós Kölcsey Antónia naplójából vett részleteket közöl. Varga Zoltán (Debrecen). Hermann Egyed: A magyar katholikus papság az osztrák katonai diktatúra és az abszolutizmus idejében. Gödöllő, 1932. 8°. 125 1. A magyar katholikus egyház és papság szerepe a szabadságharcban Meszlényi Antal munkája (A magyar katholikus egyház ós az állam 1848/49-ben, Bp. 1928) után is egészében megoldatlan maradt. Történetírásunk ugyanis eddig még egyáltalában nem, vagy csak alig végezte el ennek a problémának szintétikus megoldásához nélkülözhetetlenül szükséges részletkutatásokat. H. könyve ennek a kérdésnek egyik igen fontos, s eddig leginkább csak szubjektív felfogásban ismertetett részletével, a szabadságharcban részt vett katholikus papok sorsával az önkényuralom idején, foglalkozik. A munka a kérdést sikerrel oldja meg, a szerző igazán széleskörű levéltári kutatások alapján, minden érzelmi momentumtól teljesen menten szigorú tárgyilagossággal és módszerességgel tárgyalja mindvégig témáját. A könyv hibái inkább abból származnak, hogy H. az általa felkutatott levéltári anyagnak minden elismerésre méltó alapos felhasználása mellett kissé kevés gondot fordított az irodalom és a sajtó gazdag anyagának értékesítésére. Az egykorú hírlapokból mindössze csak a Religiot használja, pedig máshol talán még sokkal értékesebb anyagot talált volna. Azután kevéssé érdeklik H.-t a könyvében tárgyalt személyek előélete vagy további sorsa. Ilyen természetű, rendszerint szűkszavú megjegyzéseket csak a legismertebb egyéniségeknél találunk tőle. Pedig egyáltalán nem lett volna meddő fáradság — és