Századok – 1935
Szemle - Meszlényi Antal: Severoli bécsi nuncius egyházpolitikája (1802–1816) főtekintettel Magyarországra. Ism.: Tóth László 118
118 SZEMLE. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója. Sajtó alá rendezte Alszeghy Zsolt. Budapest, 1931. Genius—Lantos kiadás. 8°. 140 1. Bár a munka nem a rabság idején, hanem sokkal később, 1828-ban készült, mégis olyan elevenen, a pillanatnyi benyomás olyan intenzitásával tárja elénk írója élményeit, mintha egykorú feljegyzéseket tartalmazna. Az ebben a könyvben is megnyilvánuló élénk szellem igen jellemző K.-ra. A széleskörű érdeklődés, az alkotó léleknek az a sajátossága, hogy a nyert impressziókat nemcsak a maga számára dolgozza fel, hanem átadja — lehetőleg minél szélesebb rétegű — környezetének is, kisgyermekkora óta megvolt benne. Lelki aktivitása magyarázza Martinovics összeesküvésében való részvételét is. A titokzatosság képzeletére és a teátrális iránti erős érzékére hatott, Hajnóczi barátsága pedig a felvilágosodás eszméin kiművelt szollemét fogta meg. Alapjában véve azonban távol állott minden forradalmi gondolattól. A középnemesség magasműveltségű tagja volt, jószívű és bizonyos mértékig szabadelvű, de attól, hogy a magyar társadalom testében változásokat óhajtott volna, minden családi tradíció, minden gyermekkori emlék visszatartotta. A „Fogságom naplója" K.-t a szenvedések éveiben állítja elénk és nemcsak mint irodalmi alkotás, hanem mint történeti dokumentum is nagyértékű .Igaz köszönet illeti Alszeghy Zsoltot és tanítványait, akik szövegkritikai alapon adták ki és mindenki számára hozzáférhetővé tették. Vozáry Judit. (Szeged). Meszlénvi Antal: Severoli bécsi nuncius egyházpolitikája (1802—1816.) főtekintettel Magyarországra. Budapest, 'l932. 8° 33 1. II. József egyházpolitikája a szellemi kapcsolatokat lazította meg Róma és a magyar katolikus egyház között, a francia háborúk pedig tényleg is lehetetlenné tettek minden összeköttetést a katolikus egyház fejével. VII. Pius francia fogsága idején (1810—14) Severoli bécsi nuncius minden felsőbb utasítás nélkül vezette a nunciatura ügyeit, jelentései tehát rendkívül fontosak. M. értekezésében a jelentésekből a magyar vonatkozásokat állítja össze. Ezek közül a fontosabbak a tanító szerzetesrendek visszaállítására, az egri érsekség, valamint a szatmári és kassai püspökségek alapítására és az egyházmegyei papnevelés újjászervezésére vonatkoznak. Nagy fontosságúvá válik Severoli működése az 1809-iki hadjárat alatt, amikor a francia előnyomulás elől Magyarországra kénytelen menekülni s innen indít eredménytelen akciót a pápai állam megmentése érdekében. A bécsi kongresszuson eredménnyel vesz részt Consalvi bibornok mellett. M. tanulmánya Severolinak főleg két nagyobb, összefoglaló jelentésén alapszik. Az egyik 1809-iki magyarországi útjáról szól ; ebben igen jellemző, hogy a magyarok, még a protestánsok is, milyen szívesen fogadták a pápa képviselőjét. A papság szellemében azonban a jozefinizmus mély nyomokat hagyott, amelyet a kormány intézkedései még inkább elmélyítenek. Másik összefoglaló jelentésében, 1814-ben, a Rómában visszatért pápának négyévi működéséről számol be. M. értekezése sok becses és használható adatot tartalmaz, de meglehetősen a felszínén halad a problémáknak. így na gyon röviden, néhány semmitmondó szóval intézi el Consalvi államtitkár és Severoli szereplését a bécsi kongresszuson, holott ennek már nagy irodalma van, amiről M., úgy látszik, nem vett tudomást. A magyar vonatkozások így kiszedegetve az események nagy összefüggéseiből, érdekes adalékokat szolgáltatnak ugyan, de a kérdést nem tisztázzák minden részletében. Tóth László.
