Századok – 1935

Szemle - Marczali Henrik: A katonai Mária Terézia-rend körül. Ism.: Döry Ferenc 116

116 SZEMLE. elaborátummal állunk szemben, mely az első lépést tette meg egy szerves büntetőkódex megalkotásához. Tette pedig ezt oly időben, amikor a Kollonies bíbornok által Ausztria részére szerkesztett Praxis Criminalis latin fordításban 1697 óta hozzá volt csatolva a Szentiványi Márton által kiadott Corpus Juris Hungarici-hoz és ily módon tulajdonképen a magyar joggyakorlatba is átment. Szerzőnk ezek szerint azt bizonyítja be, hogy már 80 évvel előbb, mint azt eddigi ismeretünk alapján hitték írómk, egy önálló büntetőjogi javaslatot tárgyalt le a magyar országgyűlés. B. nemcsak ismerteti a javaslatot, hanem méltatja is azt, mint jogtörténeti emléket, mely jogi kultúránkra és joggyakorlatunkra vet fényt. A magunk részéről B. dolgozatához csupán annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy a Bencsik-féle 1712. évi törvényjavaslat úgylátszik nem egész terjedelmében tárgyaltatott le az 1712-i országgyűlésen. Ezt tartom a magam részéről legelfogadhatóbb magyarázatnak arra nézve, hogy miért nem lett törvény az egész javaslatból s miért cikkelyeztetett be a javaslatnak csupán egy pontja, az 1715. évi 51. törvénycikk alakjában, amely az uzsoráról rendelkezik. Csak így érthető meg, hogy az 1715-i törvények, melyek a büntetőkódex kidolgozását a rendszeresítő bizottságra (systematica commissio) bízták, mégis jónak láttak néhány büntetőjogi vonatkozású rendelkezést törvénybe iktatni. így a 7. §. a felségsértés esetében követendő eljárást, a 48. §. a gonosztevők szabadonbocsátása útján elkövetett bűnpártolást, az 53. §. a Rákóczi-pártiak által elkövetett visszaéléseket, az 55. §.a hatóság elleni erőszakot, az 56. §. a bányahatóságok tisztjeinek kihágásait s a 94. §. az erdei kihágások hatóságait szabályozza. Igaz, hogy ezek a paragrafusok alig tartalmaznak novumot, hanem túlnyomórészben már a régebbi törvény megerősítéseit, de voltaképen mégis olyan intézkedéseket, amelyek éppúgy várhattak volna az új büntetőkódex megalkotásáig, mint a Bencsik-féle javaslat eddig ismert részei. A szóbanforgó Bencsik-féle javaslat egyébiránt, ha jogászilag tekintve és a XVIII. század elejének jogalkotási rendszerébe helyesen beleillesztve értékes alkotás is, a maga korának babonás társadalmi felfogásain túlemelkedni nem tudott. A javaslat még mindig igen terjedelmes paragrafust szentel a boszorkányságnak s az eljárási szabályok még mindig fenntartják a tortúrát (kínvallatást), amelyet végül Mária Terézia 1776-i királyi rendelete törölt el. Mindez azonban a XVIII. század elejének szemszögéből veendő számításba s a javaslat jogászi értékén nem sokat változtat. Gábor Gyula. Marczali Henrik: A katonai Mária Terézia-rend körül. (Értekezések a tört. tudományok köréből. Kiadja a M. T. Akadémia. XXV. k. 2. sz.) Budapest, 1934. 8°. 25 1. A Mária Terézia-rend közjogi jellege körül folyó vitába — melyről a Századokban nemrég (1934. 366. 1.) megemlékeztünk — egy akadémiai felolvasásban Petrichevich ezredes oldalán beleszólt M. is. A cím után ítélve, azt vártuk volna, hogy a szerző cáfolni fogja Reiner és Polner érveit és újabb bizonyítékokat sorakoztat fel a rend magyar közjogi jellege mellett ; M. azonban csupán Reinernek azzal az állításával száll szembe, hogy Mária Terézia európai nagyhatalmi állását ausztriai fejedelmi minőségében foglalta el. Ezt a kérdést is sommásan, pár mondatban elintézi azzal, hogy a nagyhatalmi állást a magyar csapatok szerezték meg, s hogy egyes európai hatalmak — angolok, hollandusok, franciák — 1745, sőt 1748-ig magyar királynőnek címezték a Habsburg-ház fejét s mint ilyennek szavaztak meg hadi segélyeket. Minthogy forrásait nem