Századok – 1935
Szemle - Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai. Ism.: Németh Gyula 110
110 SZEMLE. Szemle. Moravcsik Gyula: Л magyar történet bizánci forrásai. (Hórmm Bálint : A Magyar Történettudomány Kézikönyve. I. kötet. 6/b. füzet.) Budapest, 1934. Magyar Történelmi Társulat, 8°. 256 1., egy táblával. Történettudományi kutatásunknak talán legnagyobb hiánya, hogy a rendszerességet — különösen régi időben —- nem tartotta kellőkép szem előtt. Elsősorban az őstörténeti kutatásra akarom ezt vonatkoztatni, de azt hiszem, nem szükséges ezt a megállapítást erre korlátozni, — ellenkezőleg, ki lehetne terjeszteni a történeti tudományokon kívül egyéb szellemi tudományokra is. Kevesebb érzékünk van mint kellene bizonyos színtelen, nem mutatós, de a rendszeres kutatás szempontjából feltétlenül elvégzendő feladatok iránt s kérdések megoldására vállalkozunk, mielőtt a szükséges előmunkálatok megvolnának. Az utóbbi időben e tekintetben örvendetes javulás van s e javulás egyik legszembetűnőbb jelensége a Magyar Történettudomány Kézikönyvének programmja. Ennek egyik megvalósult része az előttünk lévő kötet, melyet elsősorban a magyar őstörténet szempontjából ismertetek ; ezt annyival inkább megtehetem, mert a munka nagyobb részében őstörténeti vonatkozású forrásokról szól. Hamarosan negyven év választ már el bennünket ,,A Magyar Honfoglalás Kútfői" megjelenésének idejétől, de az is bizonyos, hogy e mű a saját kora követelményeinek sem felolt meg. A magyar őstörténet megbecsülhetetlen, minden más felett álló forrásának, Konstantinos Porphyrogennetos „De administrando imperio" című művének idevonatkozó részei még a bonni kiadás szövegét sem adják híven, hanem csak nagyjából, fontos részletek kihagyásával. Gardízí itt adott szövege és fordítása egészen használhatatlan, holott Gardízí művének bennünket érdeklő része még 1897-ben megjelent a szentpétervári akadémiánál Barthold gondos kiadásában és fordításával. Ibn Fadlán szövegét Fráhn (1823) és nem Wüstenfeld (1866—70) nyomán közli a MHK. Folytathatnánk a felsorolást, különösen részletkérdéseket illetőleg, de világos már ennyiből is, hogy a magyar őstörténet forrásainak ismertetését és kiadását egészen új alapokon újra kell kezdeni. Hogy hogyan, arra nézve M. munkája szolgálhat például. M. könyve mintaszerű részletességgel tárgyalja a magyar történet bizánci forrásait, az írók életét és egyéniségét, a munkákat, ezek hagyományozását, történeti értékét, megemlíti magyar szempontból való nevezetesebb részleteiket, s tökéletes filológiai apparátust ad : kimerítően tájékoztat a kéziratokat, kiadásokat, fordításokat és az irodalmat illetőleg. E mellett M. mester az előadásban : a könyv minden részlete világos, arányos és érdekes. Ha nagyjában eddig ismert anyagot is ad, ezt új világításba helyezi a magyar szempont kiemelésével és számos helyen saját részletkutatásaival. Különösen fontos, hogy M. a magyar őstörténettel összefüggő keleteurópai és középázsiai történetet is bevonta a tárgyalás keretébe. A magyar őskorról nagyjában meglehetősen világos képet alkothatunk magunknak, de igen tökéletlen lesz ez a kép akkor, ha csak azokra a gyér adatokra támaszkodunk, melyek közvetlenül a magy-arokra vonatkoznak. A részletekhez van néhány észrevételem. 13. 1. Mehmed Zijá művének pontosabb címe : Istanbul ve bogaz ici. Bizans ve 'osmänly medenïjetlerinin äsär-i bïïqïjesi. A 17. lapon Köprülüzade művének címében a második müesseselerinin szó helyesen : müesseselerine lesz.
