Századok – 1935

Történeti irodalom - Goetz; Walter: Propyläen-Weltgeschichte. I–X. k. Ism.: Török Pál 99

TÖRTÉNETI IRODALOM. 99 szinte megtestesítő főpap előkelőbb portrét érdemelt volna. Kollernek ugyancsak érdekes figurája néhány közhely mögül árnyallik elő. A szerzetesrendek betelepülésével kapcsolatban, szintén majdnem kizárólag a letelepedéssel együttjáró huzavonák, pörösködések tűnnek elő. Sem az oktatás, sem a betegápolás, sem pedig a pasztoráció menete, eredményei nincsenek kellőleg megmintázva. Pedig a restauráció békésebb oldala, a csöndes, lelkeket megnyerő része éppen a rendek munkájában található fel s e munka megrajzolása egyenesen megkapó eredményekkel szolgál. Utalunk e ponton Schoen Arnoldnak a Budai Szt. Annatemplomról megjelent munkájában, a jezsuiták letelepedését tárgyaló különösen szép és életteljes fejezetére. A püspöki könyvár keletkezésére, összetételére, gyarapodására vonatkozóan is hiába keresünk utalást. Pedig oly nagyfontosságú szellemi erősségnek, mint a veszprémi püspökvárnak a fegyvertára, eleve érdekli az olvasót s keletkezésének, meggyarapodásának felvázolása értékes vonásokkal szolgálhatott volna a vezérek arcképeihez. E hiányok mellett azután kirívóan tűnnek szembe a közlések során azok a túlméretezések, melyek indokolatlanul foglalják el a helyet. Pl. a házak építéséhez szegecseket és kapcsokat szállító kereskedők stb. nevei bízvást elmaradhattak volna s a pörös akták adatait is nagyobb ökonomiával lehetett volna megválogatni. Fölösleges magyarázni, hogy a XV. századi várak a mai hadászat követelményeinek nem felelnek meg, de a török ellen jó szolgálatot tettek. Olvasóikat igen alábecsülik a szerzők, mikor ilyes dolgokban kioktatják őket. Kifogásaink jelen tisztünkből fakadtak, amikor a munkát nemcsak a pozitív nyereség, de „secundum finom" kellett megítélnünk. Kampis Antal. Propyläen-Weltgeschichte. Herausgegeben von Walter Goetz. Berlin, é. n. Propyläen-Verlag, 1—X. kötet + Registerband. A Századok már foglalkozott a Propyläen-Weltgeschichte egyes köteteivel, vagy részeivel, most az egész mű befejezéséről tehetünk jelentést. Húsznál több szerző alkotásával állunk szemben, ennek dacára a fölfogás és előadás tekintetében alig találunk éles különbségeket. A több szerző munkájánál mindig fenyegető ismétlésre feltűnőbb mértékben csak a VI. kötetben bukkanunk, a francia és angol gyarmatosítás történeténél (381—406 és megint 409—422— 426. 1.). Az eseménytörténelem fölé emelkedéssel talán Ernst August Krause, a keletázsiai történelem földolgozója küzdött legnehezebben. Mint már a korábbi recensens említette (Századok, 1930. 784.) elsőrangú tudósok vállalkoztak a mű megírására, de főcél a nagyközönség szolgálása maradt. A szövegből csaknem teljesen elmaradt a forrásokra vagy az irodalomra való utalás, ezt pótolja a Registerband-ban közölt „Literaturnachweis". Bizonyos mértékig ehhez kiegészítésnek tekinthető a Hans Freyer tollából származó „Systeme weltgeschichtlicher Betrachtung" című fejezet (I. köt.), amely rövid, de szép áttekintést ad 6*