Századok – 1934
Értekezések - MENDÖL TIBOR: Újabb történeti vonatkozású földrajzi értekezések 66
70 MENDÖL TIBOR. Miután röviden érinti a Duna—Tisza-csatoma építésének régebbi terveit, úgyszólván teljes egészében József nádor 1803-i és későbbi felterjesztéseinek és az ezeket követő tervezgetéseknek ismertetésével foglalkozik. Még „A terep fizikai minősége" című fejezetben foglaltak is csupán az egykorú véleményeket ismertetik, anélkül, hogy szerző a modern geológia és fizikai földrajz szempontjai szerint kritikailag állást foglalna velük szemben. Ugyanilyen értelemben foglalkozik a tervek technikai vonatkozású részleteivel is. A geográfus számára a munkának ezek a részei csupán tudománytörténeti szempontból érdekesek, a történész-olvasó ellenben úgyszólván elejétől végig a saját területén érezheti magát. Értékesíthető nyersanyagot találhat a történész Károlyi Károly István dolgozatában is,1 annak harmadik fejezetében, amely a települések történetéről szól. (Az első két fejezet a fizikai földrajzi viszonyokkal, a negyedik a települések mai arculatával foglalkozik.) A szerző ebben a fejezetben jórészt elsőrangú forrásokat használ fel (Országos levéltár : Urb. et Conscr., kamarai térképek ; — márianosztrai anyakönyv) és a családnevek különbözőségével cáfolja azt a hiedelmet, mintha Kóspallagnak — XVIII. századi település — lakói Márianosztráról költöztek volna át. Kóspallag növekedését térkép mutatja be. Kár, hogy az anyagot kicsit rendszertelenül, néhol ötletszerűen, szinte nyersen közli. Bak János értekezése2 az előbbinek szinte tökéletes ellentéte, különösen a történész szempontjából. Egész felépítése, gondolatmenete nagyon logikus. Ügyesen rendszerez. Helyes földrajzi érzékkel az összefüggéseket keresi és csak olyan tényeket említ, amelyek egyéb tényekkel kapcsolatba hozhatók. Jó megfigyelő : ami autopszia útján a települések mai képéről megállapítható, azt észre is veszi. De itt aztán meg is áll: a futólag szerzett kép mélyebb hátterét már nem kutatja ; a fejlődést, a multat csak másod-harmadkézből vett források alapján érinti. Anyagot, vagy új adatot a történész ebből a dolgozatból nem meríthet, ellenben rövid és világos olvasmány keretében eléggé megbízható képet kaphat azoknak az összefüggéseknek jó részéről, amelyeket a földrajz a táj fizikai sajátságai és a települések között igyekszik megállapítani. A hazai földnek egészen másjellegű területéről, a szegedi tanyavilágról szól Krúdy Mária értekezése.3 Mások tehát azok a problémák is, amelyeket meg kell oldania. Forma, rendszerezés, általában az anyag feletti áttekintő képesség dolgában ez a dolgozat mégis hasonló az előbbihez, sőt azt a feladatnak az egész tanyakérdés szélesebb keretei közé való ügyes beállítása révén látókör tekintetében talán még felül is múlja. Igaz, hogy ennek a beállításnak a lehetőségét maga a tárgy nyújtja (a tanyakérdéssel ma már egyre többen és egyre több szempontból foglalkoznak) és az is igaz, hogy ezzel szemben a szerző a táj fizikai tényezőivel való kapcsolatokat lazábban fűzi a következtetések sorozatába, mint azt az előbbi dolgozat írója teszi. Kár, hogy nem mindenütt említi meg a forrásait, A felsoroltak alapján úgy látszik, hogy a múltra vonatkozó adatait kiadott oklevéltárakból, könyvekből, újságcikkekből merítette. Pákay Zsolt munkájának4 legnagyobb és legjobban kidolgozott 1 Márianosztra és Kóspallag földrajza. Bpest, 1933. 8°, 32 1. 2 A borsodi Biikk-hegység települései. Budapest, 1932. 8°, 27 1. 3 A szegedi tanyarendszer kialakulása. Bpest, 1931. 8°, 26 1. 4 A Zsidi-medence földrajza. Budapest, 1933. 8°, 24 1.
