Századok – 1934

Pótfüzet - GYÖRY TIBOR: A budapesti orvosi kar történetéhez 631

[137] a budapesti orvosi kar történetéhez. 639 egyetemre nevezték ki tanárnak, mire a király 1820 dec. 18-án Auer Károly Gábort nevezi ki a kór- és gyógyszertan r. tanárának a pesti egyetemre. A tanszék elfoglalására azonban nem kerülhet sor, mert Auer 1821 márc. 3-án pátriá­jában, Laibachban meghalt.1 1821-ben, Stulfa (Széky) Péter nyugalomba vonulásával ismét megüresedik a sebészi tanfolyam belgyógyászati tan­széke. Pesten már nem jelentkezik senki, mindenki Bécsben nyújtja be a pályázatát és pedig : Gebhardt Ferenc a tan­szék supplense, Tognio Lajos bécsi tanársegéd, Csorba József Somogy megye t. orvosa és Schuster János dr. med., Pesten pedig ismét csak kérvényt ad be Polyánkay. A pesti orvos­sebészi tanulmányok igazgatója Polyánkayra nézve kijelenti, hogy érdemesnek tartaná őt e tanszék odaítélésére, melyre már két ízben is pályázott a múltban, azonban nem lévén hajlandó magát újólagos pályázati vizsgának alávetni, nem ajánlhatja őt. Hasonlóképen nyilatkozik a magyar hely­tartóság is, a kancellária is. A helytartóság a javaslatok figyelembevételével Togniot ajánlja első, Gebhardtot második és Csorbát harmadik helyen. A kancellária elfogadja, illetve magáévá teszi a helytartó­tanács jelölését, azonban Csorba jelölését, ennek református vallása miatt megsemmisíti. I. Ferenc 1823 dec. 10-én Gebhardt Ferencet nevezte ki tanárrá.2 Polyánkay tehát ismét lemaradt ; ezúttal utoljára, mert többé semmiféle katedrára nem aspirált s nem adta be kérvényét. 25 évig, egy álló negyedszázadig, nem is hallunk róla, mindössze csak még annyit, hogy 1831-ben a kolera dúlásakor, báró Perényi kir. biztos oldalán önfeláldozó műkö­dést fejtett ki. Egyébként továbbra is zajtalanul tölti be az adjunctusi teendőket a természetrajz tanárának oldalán. Közben a 38 éves férfiúból 63 éves ember lett s elérkezik „jubilálásának" az ideje. Ezen vidáman hangzó kifejezés alatt küldettek ezekben az évtizedekben a kiszolgált emberek nyugdíjállományba. Nos, Polyánkaynak is „jubilálnia" kel­lett 1847-ben. így olvassuk ezt a helytartótanács akkori „fő-jelentésében", mely egyúttal előterjesztést tesz adjunc­tusi állásának beszüntetése s helyébe egy asszisztensnek kinevezése iránt. Mi lett ezután Polyánkayval, mikor fejeződött be a csalódások áradatától elborított élete, nem sikerült megálla-1 St. R. 480/1821. 2 St. R. 8129/1822.

Next

/
Thumbnails
Contents