Századok – 1934
Pótfüzet - GYÖRY TIBOR: A budapesti orvosi kar történetéhez 631
640 győry : a budapesti orvosi kar történetéhez. [144] pítani, talán azért nem, mert kiszolgálván s elnémulván, róla további feljegyzések nem maradtak. Polyánkay életének szemlélete lehangoló gondolatokat ébreszt az epigonban. Lehangoló az is, ha az utilitarisztikus gondolkodásúakat fölényesen mosolyogni látja Polyánkay hajthatatlansága felett, mellyel kitartott az először kimondott elvi álláspontja mellett s nem volt hajlandó „kitűnő" jelzéssel kiállott pályázati vizsgáját minden újabb alkalmakkor megismételni, jóllehet csakhamar észrevehette és érezhette ezen eljárásának reája nézve végzetes következményeit, köztük azt a nyomorúságos anyagi helyzetet, melybe a francia háború után bekövetkezett nagy pénzelértéktelenedés folytán erősen csökkent vásárló erővel bíró, évi 800 frt fizetése kényszerítette s azontúl is mindvégig fogva tartotta. De ennél is lehangolóbb az az erkölcsi csapás, hogy emiatt végleg le kellett szorulnia azon egyetemi tanszékekről, melyeket mint helyettes a tanártestület teljes megelégedésére 5y2 éven át látott el. Egyenetlen erők birkózása indult meg és tartott közel 14 évig, Polyánkay elnémulásáig, mely alatt természetesen az erősebbik fél maradt a győztes : Stifft báró, a nagyhatalmú egyetemügyi diktátor, I. Ferenc kedvenc embere, közepes íehetségűek és megalázkodók pártolója, kiemelkedők elnyomója. Polyánkay előtt sem lehetett kétséges a harcok e kimenetele, de nem tért ki előlük. Tegnér költőnek, a tragikus végű XII. Károly svéd király frederikshaldi emlékszobrára vésett szavai jutnak az eszünkbe : „Kitérni nem tudott, csak kidőlni." Polyánkay végzetének tragikumánál azonban nem kisebb az az erkölcsi érték, melyet egyénisége képviselt. Neki s a hozzája hasonló egyéneknek nagyon sokat köszön az emberiség ; köszöni elsősorban azt a nemes példát, hogy igazságos meggyőződésükhöz tántoríthatatlanul ragaszkodtak s az igazságtalanság előtt meg nem hajoltak. így támadtak a mártírok a századok és évezredek folyamán, kik közül egy sem élt hiába. Van, aki máglyán bűnhődik az igazságért, van, aki életcélját nem tudja elérni soha. Olyanok ezek, olyan Polyánkay is, mint a tragédia hősei, kiknek az irodalom évezredes szabályai szerint mindig el kell bukniok, jóllehet az igazság mindig az ő oldalukon van. Győry Tibor.
