Századok – 1934

Pótfüzet - GYÖRY TIBOR: A budapesti orvosi kar történetéhez 631

A budapesti orvosi kar történetéhez. (Megemlékezés Polyánkay Ignác dr. egyetemi adjunctusról.) Aligha akad valaki, aki dr. Polyánkay Ignác nevét hallotta volna. Irodalmi dolgozatok nem őrzik a nevét. Pedig becsülettel megállotta a helyét, amelyre végzete állította s az orvoskari tanártestület ítélete szerint éppígy megállotta volna azokon a tanszékeken, melyeknek láncolatos sorára egy ízben pályázott és nem kevesebb, mint kilenc ízben folyamodott, mindannyiszor sikertelenül, visszautasításban részesülve. Pedig tanszékre való ember volt. Ha megüresedett tanszékeket kellett helyettesként ellátni, Polyánkayt, a természetrajz tanárának adjunctusát szokta volt az orvoskari tanártestület megbízni, ami már magában véve is nemcsak jogcímet, de egyben megnyugvást is nyújt a helyettes tanár valóságossá való kinevezésének igazságos indokoltsága iránt. Elénk mered a kérdés : miért nem érte el, miért nem tudta Polyánkay elérni hőn óhajtott célját, a tanszéket ? Ungvármegyei Polyánkáról származó nemes ember és római katholikus, tehát se nem protestáns, se nem zsidó vallású volt, származásában tehát nem volt akadály. A Pázmány Péter-egyetem orvosi karának matrikuláiból s egyéb feljegyzéseiből kivehetőleg az 1784-ben született ifjú nemcsak az orvosi tanulmányokat végezte el annak rendje és módja szerint és avattatott az 1805—06. tanév folyamán med. doctorrá, de közben elsajátította a német, latin, olasz, francia és angol nyelvet. 1809-ben a különös természetrajz, vagyis az állat- és ásványtan tanárának, Reisinger Jánosnak a kineveztetésével egyidejűleg mint adjunctus kerül hozzá, egyelőre négy év tartamára szólólag, Polyánkay s már itt kezdődik az ő, a maga korának simább és rövidebb útú előmeneteli lehetőségein túl is gyors és rátermettséget igazoló pályafutása s jóakarói bizonyára szép jövőt is jósoltak neki. A valóság azonban kegyetlenül rácáfolt Polyánkaynak, s őt méltányoló tanárainak reményeire, mert egyetemi működését 1847-ben, tehát 63 éves korában, még mindig csak mint adjunctus fejezte be. Egy mindenképen érdemes férfiú vérzett el vele az ambíciók arénáján, jóvátehetetlenül s életének imhol felidézett emléke emberi együttérzésünket váltja ki, mert