Századok – 1934

Pótfüzet - GYÖRY TIBOR: A budapesti orvosi kar történetéhez 631

632 győry tibor. [136] nagyon is aprók voltak azok az útja elé dobott kavicsok, melyeken e csalódásba kergetett életű férfiú ismételten is elcsúszott s végül el is esett. 25 éves volt 1809-ben Polyánkay, amidőn a sebészi tanfolyamon a therapia és a clinica medicá-nak, mai nomenc laturán к szerint a belgyógyászatnak, megürült tanszékére pályázott. Vele együtt pályáztak : Sobay György dr., Szeged város tiszti orvosa, Petrovits Mátyás dr., Krassó vármegye tiszti orvosa, Stulfa (később Széky) Péter dr. az állatorvostan tanárának adjunctusa. A pályázókon kívül Andrejovits József dr. volt egyetemi előadó kérvényt nyújtott be a tanszék elnyeréséért, tehát kivonni kísérelte meg magát a pályázás alól, ami azonban nem sikerült s kérvénye figyelmen kívül hagyatott, mellesleg még azért is, mert szembajos és nyugdíjas ember volt. Az előbbiek, köztük Polyánkay is, mégpedig kitűnő jelzéssel, szabály szerint levizsgáztak úgy a szóbeli, mint az írásbeli részből, minek eredményeként az orvosi kar a pályázók egyikét se tartotta a tanszék elnyerésére teljességgel megfelelőnek, de elméleti nagyobb képzettségénél fogva Polyánkayt ajánlja első, gyakorlati képzettségéért pedig Stulfát második helyen azzal az indokolással, hogy a szóbanlevő tanszéken az elméleti képzettség fontosabb a gyakorlatinál. Az egyetemi tanács viszont Stulfát ajánlotta első helyen és Polyánkayt a másodikon. Mindkét forum Sobay Györgyöt harmadik helyen ajánlja. Az udvari tanulmányi bizottság tagjainak véleményei teljességgel szerteágaztak, míg a magyar udvari kancellária a tanács véleményét tette magáévá, a helytartótanács pedig a facultásét. Az állásfoglalások ezen erős szétágazása oda vezetett, hogy új pályázat kiírása rendeltetett el, melynek eredményeként Stulfa nyerte el a tanszéket.1 Az 1812/13. tanév végével Prandt Ignác, a praxis medicának a facultás felállítása óta egyhuzamban működő tanára, aki 43 évi szolgálata folyamán immár teljesen elöregedett, nem volt továbbra is állásában megtartható. Nyugalomba helyezése nem volt könnyű dolog. Prandt bár maga is elismerte, hogy klinikai teendőinek ellátására törődöttsége miatt alkalmatlanná vált, előadásait azonban mindenképen továbbra is meg akarta tartani, jóllehet ezek már oly gyengék voltak, hogy emiatt igen sok orvostanhallgató Bécsbe ment tanulni. Az egyetemi tanács úgy döntött, hogy Prandtot az összes kötelezettségei alól kell felmenteni s azokat Bene 1 Házi-, udvari- és államlevéltár. Bécs. Staatsrat. 1848/1809.