Századok – 1934
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45
58 IVÍÁLYUSZ ELEMÉR. a bőkezű tanító és a szerényigényű gyermek hasonlatára1 kell elképzelnünk a német-magyar kultúrhatásokat, hanem mindkettőt önálló tényezőnek kell tekintenünk, amelyeknek joguk van az életre. A kultúrértékek mintegy saját súlyuknál fogva, dinamikus erejükkel terjednek és hatni akarnak ; úgy látszik, ez éppen a műveltség egyik jellemző vonása. A kultúrértékek befogadásához és felhasználásához azonban érzék és hajlam szükséges. Mert, mint kiáltó ellentétként, maga Aubin a varsói történeti kongresszuson nagyhatású előadásában szembe állította, a germánság recipiálta és továbbfejlesztette a római kultúrát, ugyanekkor azonban az arabság képtelen volt erre, ami mindkettő későbbi világtörténeti szerepére döntő volt. Az egyik hatalmas tényező lett, a másik háttérbe szorult. A recipiálás tehát van olyan fontos jelenség, mint a műveltség közvetítése. A magyarság, bizonyára elfogulatlanul mondhatjuk, képes volt a legkülönbözőbb szellemi hatások befogadására. A művelődési áramlatok közül tagadhatatlanul a nyugatról jövők, az európaiak voltak a legjelentősebbek, mellettük azonban semmiképen sem hanyagolhatók el a déliek, a keletiek és az északiak sem. Nincs semmi okunk, hogy ezek miatt rosszul értelmezett európaiasságból szégyenkezzünk. Ha nem húnyjuk be a szemünket előttük, hanem a tudományos kutatás eszközeivel teljes elfogulatlansággal minden recipiálást megvizsgálunk s így állapítjuk meg a magyar jellegűvé fejlesztés folyamatát, akkor eltűnik az a megalázó feltevés, hogy a magyarság mindent a németektől tanult és helyébe lép — hisszük és érezzük — mint történeti igazság, a magyarság önálló műveltségfejlesztő szerepe. Ilvmódon történetünk is más színt nyer ; nem a tétlenség megtestesülése lesz, amelybe a magyarságnak a középkori autonómia gondolatától a barokk szentképig mindent készen hoztak el a nyugatiak, hanem az öntudatos tevékenységé. Ha így több élettel telítődik meg multunk, ez nem jelenti majd a Nyugat megtagadását. Ellenkezőleg, ekkor lesz csak igazán szembetűnő, hogy a nyugati hatások végeredményben döntőbbek voltak a többieknél, meggyőződésem szerint oly erősek, hogy — ami vizsgálat alá sem vonatott -— még a társadalom struktúráját is átalakították. Számunkra, a jelenre azonban maga a fordulat fontos : a passzívan nyugvó magyarság helyett a cselekvőt, az élőt fogjuk megismerni és megismertetni. Ha azután előtűnnek majd a történeti Magyarország művelődési körzeteinek a határai és a ma még teljesen áthatolhatatlan szövevényt áttekintve, megállapíthatjuk, hogy mely területen milyen kultúrhatások hogyan érvényesültek, akkor fogjuk csak megérteni, hogy mi volt a magyar műveltség. Már Aubin tanulmánya nyomán látszik azonban, hogy végzetes tévedés a műveltséget a könyvkultúrával azonosítani s a nyomtatott betűnek, 1 Mint e felfogásnak legélesebb fogalmazása a Heimatsblätter. 1930. 265. lapján olvasható.
