Századok – 1934

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45

HÁKOM FOLYÓIRAT. 59 általában az irodalomnak minden más tényezőt háttérbe szorító szerepet tulajdonítani. A kultúrkörzetet kialakító történeti tényezők közt hiába is keressük az irodalmat ; ez jobbára maga az eredmény. Ellenben nagy szerepet játszanak az utak, a közlekedési eszközök, a közjogi és közigazgatási szervezet, mely sokszor azt is megszabta, hogy egy-egy művelődési kincs meddig terjedhessen, a jogrendszer vagy az egyházi beosztás és apparátus. Gondolható, ha ilyen alapokon vizsgálja majd a jövő kutatás a műveltség problémáját, eredményei mellett elveszítik kizárólagos meghatározó jelentőségüket azok az irodalom- vagy szellemtörténeti megállapítások, melyek ma oly fontosaknak tűnnek fel előttünk. Lehetetlennek egyáltalán nem tartjuk a ma oly ellentétesnek látszó magyar-német kutatási irányt — amelyek egyike az önelvűséget, másika pedig a tanító szerepet hangoztatja —• egyesíteni, összhangba hozni. Farkas Gyulának igen mérsékelt álláspontja megmutatta,1

hogy tisztán az irodalmi törekvések vizsgálata alapján is előtűnnek bizonyos határok, amelyek esetleg művelődési körzetek elválasztó vonalai is lehetnek. A Heimatsblätter egyik legszorgalmasabb munkatársa, Fr. Valjavec pedig bátran, bár kissé általánosságban hangoztatja, hogy a kulturális hatások megállapításánál a földrajzi helyzetet, a kereskedelmi utakat — főleg a középkorban —, azután a szociológiai tényezőket, hogy tudniillik a társadalom milyen széles csoportjaira vagy rétegeire hatottak az újabb törekvések, okvetetlenül tekintetbe kell venni.2 Ha ez a magától is már megindult törekvés szabadabb teret nyerne, az együttműködés útja biztosítható volna. Az egyoldalúságtól azonban még nehéz lemondás árán is szabadulni kellene. Attól, amelynek Valjavec oly leplezetlenül ad kifejezést : 1. őt csak a nyugati kereskedelmi utak, kapcsolatok érdeklik, 2. a Magyarországon minden időben „fellelhető szellemi kincs túlnyomó részben idegen — legtöbbnyire német — eredetű volt". (1933. 19—29.) Amíg ez a szempont az értékmérő szerepét játssza, addig megértésről nem lehet szó, hanem csak a másik, az önelvűséget hirdető felfogás meggyökereződéséről. Ha germanistáink arra gondolnának, hogy a franciák —- ha ugyan törődnének ilyesmivel — a Heimatsblâtternél tízszer terjedelmesebb folyóiratban tudnák bizonyítgatni, mire tanították meg a németséget, mi hogyan került román területről a germánsághoz s ha ők is éreznék ennek a kulturális öntudattól túlfűtött irodalomnak a leverő hatását, akkor bizonyára több teret engednének belátásuk érvényesülésének. Amíg a semleges, általunk — Aubin tanítása nyomán — ajánlott területre nem lépnek, tartalomnélkülinek látszik az „ungarischer Raum" szép kifejezésnek és a „Raum géniuszának" emlegetése is ; ha a magyarság úgy érzi, hogy e szép szavak 1 Táj és nemzedékszemlélet a magyar irodalomban. Minerva. 1931. 17. 2 Der deutsche Kultureinfluss in Ungarn. 1933. 5—22.