Századok – 1934

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45

54 IVÍÁLYUSZ ELEMÉR. oda is, ahol ma már nyoma sincs. A kis tanulmányból egyébként tájékozódást nyerhet mindenki, hogy a települési körülményekre, a gazdasági állapotokra, a jobbágy- és allodiális birtokokra vonatkozólag az egyes falvakon belül milyen értékes, más forrásokban fel nem lelhető útmutatásokat adnak a dűlőnevek. Tévedés volna azonban azt gondolmmk, hogy a magyarországi német népi kultúra emlékeinek és múltjának feltárása a folyóirat egyedüli programmpontja. Mint az alcím második fele mutatja, beletartozik a német-magyar kulturális érintkezések tárgyalása is, mindaz, ami a filológiai, irodalomtörténeti és általában a legtágabb értelemben vett szellemtörténeti kutatás érdeklődési körébe tartozik. Lessing hatása Kazinczyra, vagy egy magyarországi eUenfelének vádaskodása éppen úgy tanulmány tárgya, mint a magyarországi német színészet múltja. Goethe géniuszának ünnepi szám hódol, mely egyforma alapossággal tárja fel, hogy drámái színpadainkon milyen népszerűségnek örvendtek, életművét pedig egyetemeinken milyen előadások fejtegették. Lehetetlen még csak jeleznünk is azt a sokoldalúságot, mely a hosszabb-rövidebb közleményeket jellemzi. Az adatgazdagságra csak egyetlen példát említünk fel : Hebbelnek néhánysoros üzleti levélkéjét kétoldalas alapos tanulmány magyarázza. (1930. 240—42.) A szerkesztő maga az irodalomtörténet terén volt a legotthonosabb s amit gárdája eddig is elvégzett, az valóban mintaszerű, sőt követésre méltó, aminthogy a tisztán magyarcélú kutatás is sok ösztönzést, irányítást nyert már tőle. Űgy látszik azonban, hogy a szerkesztőt egy kedvenc gondolata fokozatosan bizonyos egyoldalúság felé sodorta. Mint ismeretes, Bleyer és tanítványai úttörő tanulmányaiból tudjuk, hogy Magyarországra főleg a XVIII. században a nyugati gondolatok és kultúrértékek bécsi közvetítéssel jutottak el. A különböző irodalomtörténeti értekezések kétségtelenül igazolták Bécsnek, mint a Habsburg-monarchia fővárosának ezt a műveltség-közvetítő szerepét s miután a művészettörténeti kutatás később ugyanerre az eredményre jutott, ez a megállapítás megdönthetetlennek tekinthető. Bleyer azonban tovább ment és Bécsnek, illetőleg Ausztriának a korábbi századokra is ugyanilyen szerepet tulajdonított. Előbb csak a XVII. századra, a barokkra vonatkozólag fejezte ki ezt a nézetét (1931. 349.), majd egy év múlva — válaszolva Eckhardt Sándornak a Minervában tett kritikai megjegyzésére (1931. 94.) — már szinte prófétai erővel jósolta meg, hogy az elfogulatlan kutatás „nagy, sőt felforgató" meglepetésekkel fog szolgálni, ha a bécsi és prágai humanizmust és az osztrák reformáció kezdeteit a magyar fejlődésre gyakorolt hatásuk megállapítása végett vizsgálni fogja. (1932. 204.) Természetesen más közvetlen — francia, angol, olasz — hatásokat nem akart elvitatni, ezeket azonban csak töredékeseknek tartotta ; az igazi nagy, organikus irodalomfejlődési korszakokat életrehívó univerzális művelődési áramlatokat azonban szerinte a németség közvetítette el a magyarság-