Századok – 1934

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45

HÁROM FOLYÓIRA*. 47 pondenzblattjuk mellé szinte játszva odaállíthatták az új időket nevében is jobban kifejező Ostland-ot, amelynek alcíme : Vom geistigen Leben der Auslanddeutschen, bizonyára szintén eléggé kifejező. Szalmalánglelkesedésre alig lehet gondolni már e néhány kiragadott példa láttára sem, az 1928. év alapításai pedig egyenesen a mozgalom tovább m élv édeséről tanúskodnak. Bár már eddig négy orgánum foglalkozott az elveszített Elszász-Lotharingiával, ez évben megindul a Jahrbuch der Elsass-Lothringischen Wissenschaftlichen Gesellschaft zu Strassburg, Csehországban a Sudetendeutsche Zeitschrift für Volkskunde és a Sudetendeutsche Familienforschung, Sziléziában a Schlesisches Jahrbuch für deutsche Kulturarbeit im gesamtschlesischen Raum, s hogy észak és dél azonos felfogására is hozzunk fel példát : Innsbruckban a Tiroler Heimat (Zeitschrift für Geschichte und Volkskunde Tirols), Révaiban pedig a Baltisches Geistesleben (Zeugnisse aus deutscher Kulturarbeit). A sor ezzel még korántsincs lezárva. Az elszakított Nyugat-Magyarország új folyóirata ebben az évben ölt testet a Burgenland-ban (Vierteljahrshefte für Landeskunde, Heimatschutz und Denkmalspflege), ugyanekkor indul meg a Karpathenland (Vierteljahrschrift für Geschichte, Volkskunde und Kultur der Deutschen in den nördlichen Karpathenländern), hogy egy év múlva kövesse őket a Deutsch-ungarische Heimatsblätter (Vierteljahrschrift für Kunde des Deutschtums in Ungarn und für deutsche und ungarische Beziehungen). E két utóbbi folyóirat neve — ezt az olvasó maga is megállapíthatja, ha figyelmesen futotta át lajstromunkat — a korábban alakultakéval meglepően rokoncsengésű. A Karpathenland a régi felsőmagyarországi és galíciai német szigetek kulturális életének megismertetésére alakult. A kisebb töredékektől, így a ruszkakrajnaiaktól eltekintve, ez a kárpáti németség nagyjában három tömbben helyezkedik el : Pozsony környékén, Körmöcbánya vidékén és a Szepességben. Az összeomlás előtt e területek lakossága a városokban szorosan hozzásimult a magyar életideálhoz s ha nyelvét, szokásait meg is tartotta, érzésben valósággal összeforrt az „államalkotó néppel", faluhelyen pedig, egészen magára hagyatva, úgy élt, mint megtelepedésétől kezdve évszázadokon keresztül. Tehát mesterségesen nem zavartatva, de a népi kultúra területén különös támogatást sem nyerve. Tisztán a változó helyi körülményektől függött, hogy a kisebb-nagyobb falvak német lakossága lassan széttöredezik-e a tót tengerben vagy megőrzi-e nyelvét és szokásait. Amikor Trianon elszakította az érzelmi kapcsolatokat, amelyek a magyar hazához fűzték a polgárságot, ennek lokálpatriotizmusa helyet adott a büszke öntudatnak, hogy ő a nagy német műveltségnek nemcsak részese, hanem képviselője is. A falvak helyzetének megváltozásáról pedig éppen a folyóirat egyik cikke értesít. (1931. 49—61.) Ebből kitűnik, hogy Turócremete németjei még gazdaságilag is elmaradtak a környező