Századok – 1934
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45
48 IVÍÁLYUSZ ELEMÉR. lakosság mellett, nem is beszélve arról, hogy ez politikailag mennyivel volt nálánál fejlettebb a tót nemzeti mozgalomnak szülőföldjén. Jellemző, hogy a mult században — bár a tanulmányi alap volt a földesúr -—- tót iskolába kellett gyermekeiket küldeniök s a katolikus templomban is tót volt az istentisztelet nyelve, úgyannyira, hogy az öregek ma is tótul imádkoznak, noha csak németül értenek. Jelentős változást a kis sziget életében az új német kulturális áramlat hozott, amikor szudétanémet tanítókat küldött oda s ezzel ,,első ízben juttatta népi öntudattal rendelkező intelligenciához". A hatalmas német mágnes vonzóereje új orientációra késztette tehát a felvidéki németséget, amelynek neve ma a városi és falusi elemet egyaránt összefoglaló Karpathendeutsch. Folyóiratuk, a Karpathenland szerkesztőségének összetétele is kifejezi, hogy a már öntudatosabb németség körében merült fel annak a belátása, hogy ezt a távoli ágat is meg kell szervezni. A kiadó ugyanis Erich Gierach, a prágai német egyetem tanára, szerkesztői a prágai Josef Hanika és a késmárki Friedrich Repp, maga a lap pedig Reichenbergben jelenik meg. A szerkesztőség az irányításon kívül tevékeny részt vesz a lap írásának munkájában is. Főleg Hanika nevével találkozunk ismételten s valóban csak a legnagyobb irígykedéssel figyelhetjük, hogy egy szudétanémet évről-évre milyen nem lankadó buzgalommal foglalkozik a körmöcbányavidéki németség történetével és életével, küzködve azokkal az akadályokkal, amelyeket ma még a magyar nyelv nem tudása és így a magyarnyelvű irodalom figyelmen kívül hagyása okozhat. A folyóirat új, számunkra szokatlan látószögből szemléli és értékeli a kárpáti németség élettörténetét, amikor abban elsősorban nem a régi magyar állam tagját, hanem a német népi műveltség részesét látja. Ezt a felfogásmódot azonban meg kell szoknunk, mivel nálunknál hatalmasabb erők idézték elő és tartják érvényben. S a megszokás annál könnyebb lehet, mert a folyóirat — mint tartalmából bárki meggyőződhet — őszintén törekszik az igazságra. A cikkek és tanulmányok egyszerűen a német szigetek életét ismertetik meg, amint az a történeti, nyelvészeti és etnográfiai adatok alapján rekonstruálható. Mivel a bécsi hatalmi politika irányítóinak s annak az apparátusnak, amelyre e politika támaszkodott s amely azután e hatalmi rendszer előnyeit élvezte, szinte semmi kapcsolata sem volt a kárpáti németséggel, ma uralkodó történetfelfogásunk és nemzeti érzékenységünk nem találhat semmi kivetnivalót e cikkekben. R. F. Kaindl „nagyosztrák" felfogása, amely a világháború előtt oly jogos idegenkedést váltott ki nálunk, szinte csak egyetlen cikkben lelhető fel. Ez M. Dobiinger (Graz) megemlékezése a régi selmeci bányászati akadémiáról.1 A cikkíró szerint a Mária Terézia „császárné" által alapított akadémia tannyelve azért 1 Vom alten Studentenwesen in Schemnitz. 1931. 4.
